A száztizenhét vértanú nagy része bennszülött volt, de misszionáriusok is voltak közöttük. Kiemelkedik közülük Dung-Lac András domonkos szerzetes. A vértanúk válogatott, kegyetlen kínzásokat elszenvedve és hitüket vérrel megpecsételve lettek a vietnami egyház magvetői. II. János Pál pápa 1988-ban iktatta őket a szentek közé. Egy későbbi vietnami vértanú írja a mártíromság lényegéről: „Mesterünk maga viseli a kereszt teljes súlyát, reám csupán a legkisebb és utolsó részét helyezi. Nem puszta szemlélője küzdelmemnek, hanem ő vívja a harcot, ő a győztes, és az egész bajvívás eredményessé tevője. Ezért tehát az ő fejére kerül a győzelmi koszorú, de dicsőségében részesülnek az ő tagjai is.”
Alexandriai Szent Katalin szűz és vértanú (November 25.)
Alexandriai Szent Katalin szűz és vértanú, akinek éleslátás, bölcsesség és lelki erősség volt jellemző tulajdonsága. Mivel a hit igazságát hatásosan védte, teológusok, filozófusok és ügyvédek védőszentje lett. A párizsi Sorbonne egyetem pecsétjébe is az ő alakját vésették. Védőszentjükként tisztelték középkori főiskolák, könyvtárak, tanárok, tanulók, szónokok, és később a nyomdászok. A házasságra készülő fiatal lányok is segítségét kérték, hogy jó vőlegényre találjanak. Mivel utolsó imádságában a betegeknek és haldoklókról is megemlékezett, a késő középkorban gyakran a kórházak patrónájaként is megjelenik. Mivel megvallotta Krisztust a császár előtt, Katalint megkínozták, majd lefejezték. A kínzásokat hősiesen viselte, a foglyok is hozzá folyamodtak szabadulásért. A vértanú földi maradványait jámbor tisztelet övezte a Sínai-hegyen lévő híres kolostorban, ahova a legenda szerint angyalok vitték a testét a vesztőhelyről.
