Számos olyan ír szent van, akinek az ünnepét megünneplik vagy megünnepelték német nyelvterületen is, német szent viszont csupán egy akad, akinek az ünnepét a német nyelvterületen kívül csak Írországban ülik meg. Szent Rupert az, akit a salzburgi érsekség legfőbb védőszentjeként tisztel. Írországban Robertach néven ismert. Tiszteletének oka az, hogy a kontinensen tevékenykedő írek barátja volt.
A Római Martirológium azt mondja Rupertről, hogy „a bajorok és noricumiak között csodálatosan elterjesztette az evangéliumot”. Nemes frank nemzetségből származott, és a VII. század második felében Wormsban magas egyházi méltóságra jutott. Egy későbbi hagyomány szerint Rupert messze túljutott az ország határain, a Tauernen át Karintiáig, és ott szlávoknak prédikált, lerakta a Kelet felé irányuló misszionálás alapjait. Theodóz herceg neki adományozta a régi római várost, Juvavumot határoló területet és a fölé épített kastélyt. Juvavum áldozatul esett a népvándorlás kori viharoknak, omladékait gyom fedte. A várost Rupert építette fel újra. A város peremén, a kastély lábánál egy nagyobb, szintén Szent Péternek szentelt templomot emelt. Ennek kolostora és iskolája csakhamar felvirágzott. Hozzá tartoztak azok az értékes sóbányák, amelyek miatt az újjáéledő város a Salzburg nevet kapta.
Rupertet apátnak és püspöknek nevezik. Egy Szűz Máriának szentelt női kolostort is alapított (ez ma Nonnenberg), amelyet unokahúga, Eintrud vezetése alá rendelt. Hogy előmozdítsa a papság képzését, hazájából tizenkét munkatársat hívott be. A Szent Péter-kolostor közössége, amint Rupert életrajzából tudjuk, alapításától kezdve kitűnt a liturgikus napirend szigorú megtartásával, amely éppúgy volt ír, mint bencés hagyomány.