A hét szentje

A Duna mellett született. Padovában találkozott Szász Jordánnal, aki a domonkos rend generálisa volt, és megnyerte a rendnek, majd az Alpokon túlra, Kölnbe küldte, abba a nagy középkori német városba, amely Északnyugat-Európa nagy útjainak találkozási pontjában feküdt. Ez a város lett Albert későbbi útjainak kiindulópontja, amelyek során az akkor ismert világ felét bejárta. A rend megbízásából több városban – Hil­des­he­imben, Freiburg im Bres­gau­ban, Regensburgban és Strasbourgban – főiskolát szervezett. Ő volt az első nem francia domonkos, aki katedrát kapott a párizsi egyetemen. Ő alapította a rendi egyetemet Kölnben, amelyből később, a XIX. század végén városi intézmény lett. Katedrája köré húsz nemzet növendékei sereglettek össze, köztük Aquinói Szent Tamás is.
Albertet leginkább természettudósként ismerik. Az első indításokat a természettel való foglalkozásra Itáliában kapta. Később a természettudományok csaknem minden ágával foglalkozott: orvostudománnyal, fiziológiával, állattannal, növénytannal, fizikával, kémiával, földrajzzal, geológiával, ásványtannal és csillagászattal egyaránt. Páratlan ismeretekkel rendelkezett a növény- és állatvilágról. Jó megfigyelőképességé­hez tudományos pontosság társult, ezért tudott olyan mélységekig behatolni a természet titkaiba, s ért el ma is tiszteletet parancsoló eredményeket. Az elsők közt volt azok sorában, akik nem a tekintélyre támaszkodó hittel, hanem tapasztalat útján szerzett ismeretekre törekedve közelednek a természethez. Mint teológus azért jelentős, mert felfedezte Arisztotelész filozófiai írásait, és termékennyé tette őket a teológia számára. Ezzel megteremtette annak lehetőségét, hogy Aquinói Tamás később nemcsak filozófiai, hanem teológiai kérdésekben is Arisztotelészre támaszkodhasson.
A Nagynak (Magnus) és egyetemes tudósnak (doctor uni­versalis) nevezett Albert egészen alacsony termetű volt. Egy anekdota szerint amikor a pápa előtt, aki még nem ismerte, kihallgatáson jelent meg, az felszólította az akkor már neves domonkos szerzetest, hogy nyugodtan álljon fel térdeplő helyzetéből. Mire a kicsi, de önérzetes Albert így válaszolt: „Már felálltam!”
Amikor regensburgi püspök volt, a hívekben igen mély nyomokat hagytak prédikációi. Emlékeztetőül kifüggesztették a templomokban, hogy a püspök szavai állandóan szem előtt legyenek. Néhány ilyen „Albert-tábla” szavai ránk maradtak: Az egyik szerint: „Ha Isten titka érdekel, akkor a legszegényebb embert kérdezd, aki örömmel, Isten iránti szeretetből szegény. Az ilyen ember többet tud Isten titkáról, mint a föld összes tudósa.”