A főrangú Furius nemzetségből származott, akik régóta a szenátus tagjai voltak. Az életéről és tevékenységéről szóló lényeges közléseket egykori iskolatársának, Szent Jeromosnak köszönhetjük. Pammachius hitvese, Paulina Szent Paula lánya és Szent Eusztochium nővére volt. Pammachius unokahúga pedig Szent Marcella volt. Ezek az előkelő római nők buzgón követték a Szent Jeromos által hirdetett szerzetesi aszkézis eszményét. Pammachius római konzuli és prokonzuli tisztséget is viselt.
Amikor 395-ben Paulina meghalt, Pammachius többé nem a szenátor pompás bíborruhájában jelent meg, hanem a közönséges emberek tunikájában, nagy vagyonát pedig jótékony célokra fordította. Jeromos ezért a szegények kincstárnokának és a rászorulók barátjának nevezte. Pammachius Ostiában nagy menedékhelyet emelt a nincstelenek, betegek és az idegenek számára. Ez a korában egészen egyedülálló intézmény volt. Emellett a római Mons Caeliuson bazilikát építtetett egy vértanú testvérpár tiszteletére, mely sokáig az ő nevét viselte (a középkor óta Szent János és Pál vértanúk bazilikája néven ismert). A főtemplomon ez a felirat állt: „Ki építtette Krisztusért ezt a nagy és tiszteletre méltó épületet? Akarod tudni? Pammachius ő, a hit előmozdítója.”
Az a tény, hogy egy művelt, befolyásos és gazdag arisztokrata nagy vagyonát a szegénygondozás szolgálatába állította, ő maga pedig aszketikus életet élt, elképesztő lehetett az akkori Róma számára. A nemesség nagy része ugyanis kitartott még a régi pogány kultusz mellett, a papság és a keresztény hívők többsége pedig erősen aszkézisellenes volt. Ez Szent Blesilla, Paula másik, özvegyen maradt lányának halálakor, 384-ben érte el tetőpontját, mert úgy hírlett, hogy az özvegy halálra gyötörte magát.
Pammachius állást foglalt az Egyház belső küzdelmeiben is, és folytonosan elkötelezte magát az ortodoxia mellett. Numídiai birtokain a donatizmus eretnekségét támogató parasztokat okos intelmeivel sikerült visszavezetnie a katolikus egyházba. Amikor Órigenész igazhitűségről szóló vitája 395-ben eljutott Rómába, Pammachius és Oceanus kérte meg Jeromost, hogy fordítsa le latinra Órigenész Peri arkhón című írását, amelyet addig csak részleteiben ismertek. Úgy tűnik, hogy Órigenész elítélésében Pammachiusnak is része volt.
Szent Jeromos, aki több művét is Pammachiusnak szentelte, így írt barátjáról: az Úrnak a gazdagokra szórt jajkiáltása egyáltalán nem vonatkozik rá. Gazdagság és hatalom nem a kárhozat veszélye volt számára, hanem egyedülálló lehetőség a szeretet főparancsának teljesítésére.
A nyugati gótok római betörésekor halt meg.
