A jól kigondolt és előre megtervezett programok segítették a résztvevőket abban, hogy már a megérkezés estéjén sikerüljön a lehetetlen: elszakadni az otthoni gondoktól, a munkahelyi feszültségtől, a modern életforma szinte összes terhétől. A gyenge térerőnek köszönhetően a mobil eszközök a szobák polcain pihentek, és ennek jótékony hatása meglátszott felnőtteken és a gyerekeken egyaránt.
Az első nap délután, a következő napokon pedig reggel 9 órakor kezdődtek a szentmisék. A tábor ideje alatt Pék Sándor nagyvárad-újvárosi esperes, plébános, majd Tóth Attila Levente margittai plébános, végül pedig Ozsváth József szilágysomlyói plébános mutatta be a szentmisét, és nyújtott gyónási lehetőséget, illetve lelkivezetést. A plébánosok a gyermekek tevékenységeiben is részt vettek, József atya például zsonglőrmutatványt adott elő a patak partján, és a vízi csata hevének is „áldozatául esett”.
Tíz házaspár és huszonhét gyermek vett részt az eseményen, valamint tíz – Nagyváradról és környékéről érkezett – fiatal, akik azért csatlakoztak a táborozókhoz, hogy az előadások és a felnőtt foglalkozások ideje alatt vigyázzanak a gyerekekre. A házaspárok mindannyian úgy érkeztek a családnapokra, hogy a Schönstatt mozgalom szellemiségét követve jobbá és értékesebbé tegyék a párkapcsolatukat, és ezáltal kiteljesedhessenek a családon belüli szerepeikben is.
Az előadói feladatokat a keszthelyi Gyuk házaspár, Balázs és Kata vállalták, akik őszinteségükkel és közvetlenségükkel hamar levették a lábáról a hallgatóságot. Amíg ők előadást tartottak, addig négy gyermekük besegített a kisebbek felvigyázásában. A munkát, a fáradtságot, az egészséget, a szülő-gyermek kapcsolatot, a digitális világ veszélyeit és a család-Isten kapcsolatot schönstatti értékek mentén feldolgozó előadásokat délelőtt tartották. Az elhangzottakat a házaspárok négyszemközt beszélték meg egymással. Mindenki számára értékes fölismerésekre vezettek Tilmann atya szavai, miszerint a házasság munka. S ehhez igen hasznos hozzátenni Kentenich atya gondolatait is: „Isten az ima és a munka bizonyos összhangját várja tőlünk. Ha ez zavart szenved, minden felborul a közösség és az egyén életében. Ha többet imádkoztunk volna, és kevesebbet dolgoztunk, gürcöltünk volna, jobban állnának a dolgok körülöttünk.”
Ebéd után közös programokon vehettek részt a családok. Esténként, a mese és a vacsora után került sor az úgynevezett megosztókörökre, amikor a párok lehetőséget kaptak a bemutatkozásra és arra, hogy gondolataikat, vívódásaikat, örömeiket és bánataikat megbeszéljék a többiekkel. Az aratásnak nevezett táborzáró beszélgetésen mindannyian úgy éreztük, nem vagyunk egyedül a hétköznapi gondjainkkal, és összeköt bennünket az a cél, hogy a Szűzanya közbenjárása által, a kentenichi útmutatásokat követve igyekezzünk Istent szolgálni, neki kedves életet élni, és neki tetsző módon nevelni a gyermekeinket.
A táborban a korai ébredés után reggeli tornával és zumbával indult a nap. A délutáni családos programokon jutott idő kirándulásra a Jadolina-vízeséshez, fürdésre a Jád-patakban, focira, tollasozásra, vízi csatára, sporthorgászatra és rákászásra, sétákra és nagy beszélgetésekre. Bár a tábor rendkívüli élményt nyújtott, talán még ennél is fontosabbak az itt kialakult barátságok, ismeretségek. A részt vevő családok igényeit figyelembe véve már szeptemberre kitűztek egy találkozót, hogy ne aludjanak ki a felgyulladt lángok. Hisszük, hogy igazak Szent Teréz anya szavai: „akik együtt imádkoznak, együtt is maradnak”.
Forrás és fotó: Romkat.ro
