Buday Gergely evangélikus szervező egy kis KP-történelemmel kezdte beszámolóját. 1999-ben Lénárt Viktor kezdeményezésére tárgyalások indultak a szubkulturális jellegéből tömegméreteket öltő Sziget (akkor még Pepsi-sziget) főszervezőivel, hogy a civil sátrak között egy keresztény sátor is megjelenhessen. 2000-ben a hazai evangélikus, református és katolikus egyház közös elhatározásával az akkor alakult Ökumenikus Ifjúsági Iroda (ÖKI) logisztikus hátterével a KP-sátor megkezdte működését a Szigeten, ahol azóta is minden évben megtalálható. 2004-ben az előző évek sikeres szolgálatai nyomán a tokaji Hegyalja és a soproni VOLT Fesztiválon is elindult a KP-sátor. 2005 és 2008 között az EFOTT-on is találkozhattunk a misszióval. 2005 nyarán a tusnádfürdői Bálványosi Fesztiválon hasonló küldetéssel Keskeny út nevű szolgálatot kezdtek erdélyi testvérek. Az első években az újdonság ereje vitte előre a csapatot, aztán a harmadik évtől beindultak a képzések a már szerzett tapasztalatok fényében. Minden évben februárban Káposztás-megyeren találkoznak az adott évben szolgálatra jelentkezők, s tavasszal már a fesztiválonkénti sátorcsapatok külön készülnek közösségépítéssel, helyzetgyakorlatokkal. Utóbbiak között a két véglet: amikor a sátorba betérő gyalázkodik-szitkozódik, illetve mikor hihetetlenül közönyös- kiégett. A provokáció általában „segélykiáltás”, és sokszor sikerül lelki beszélgetésbe átváltani a szelídséggel. Egyszer egy idős, Nyolc Boldogság közösséghez tartozó szerzetesnőt alázott meg egy trágár fiú, mégis ezután lecsillapodva már barátságosan beszélgettek órák hosszat. Máskor a közöny falain kell rést találnunk az Örömhír halvány sugarainak. Ötóránként pihenni kell a szolgálatosoknak, ezért alakították ki a staféta-csoportok rendszerét. A sátrakban a kreatív foglalkozások nagyon népszerűek – Alkoss-sarok, rajz csokiért és a Horizontfeszegető, amikor jeles, de nem feltétlen hívő emberekkel lehet beszélgetni. – Minden fesztiválon egy témát járunk körül, amit napokra lebontva teszünk vonzóvá. Egyik ilyen a hét főbűn és a hét erény volt. A bujaság sokakat izgatott, mégis lehetett egészséges mederbe terelni a beszélgetéseket – mondja az egyik szervező. Guba Péter református fiatal, nagy betegségből gyógyulva odaadással vállalt először sátorszolgálatot, és megtapasztalta azt a fajta inkulturációs határmezsgyét, amit Körmendy Petra evangélikus egyetemi lelkész találó mondása jellemez: „Ne szigetelődjünk el, de ne szigetesedjünk el!” Nobilis Márió, az Országos Lelkipásztori Intézet (OLI) igazgatója arról beszélt, hogy a KP-misszió célja az egyház sajátos „arcának” megjelenítése. Ez a sajátosság mindig is létezett, ám épp fő jellemzője miatt mindig új: mivel az evangelizációt az adott kor sajátos közegeiben igyekszik megvalósítani. Mi a mai fiatalok kultúrájának jellemző részévé vált nyári fesztiválokon vagyunk jelen a hívő fiatalok szolgálatával. A tízéves tapasztalat alapján mondhatjuk, hogy a KP által sok fiatalban új, igazabb kép formálódik a kereszténységről, és ezen keresztül Istenről is. Ajándék számunkra, hogy a különböző felekezetű testvérekkel olyan együttműködést tudunk megvalósítani a közös szolgálatban, amelyben a saját identitást elmélyítve és a másikét megismerve, megszeretve egymást erősítő egységet élhetünk meg – mondta Nobilis Márió. A KP-sátrakban jelen van mind a három felekezet részéről egy-egy spirituális: „spiri”, aki elsősorban a csapat lelki oszlopa, támasza, vezetője. Minden fesztiválon egy „életigét” kap a KP-s csapat. – Egy olyan szentírási szakaszt, amelyet az evangelizációs és közösségi szituációkban különösen is meg akarunk élni – folytatja Nobilis Márió. – Az egyik évben például az emmauszi tanítványok története volt az életigénk. A Szigeten mi is – Jézushoz hasonlóan – odaszegődünk útján az embertárs mellé, és beszélgetni kezdünk vele: mi érdekli őt, mi foglalkoztatja, mitől fél? És mi is később jutunk el odáig, hogy Jézusról is szó essen. Ebben a fajta (pre)evangelizációban lényeges, hogy tudjuk: már a jézusi magatartással – figyeléssel, hallgatással – is őt hirdetjük. Az OLI igazgatója hozzátette: szükség lenne arra, hogy a fiatalok, akikkel beszélgetünk a fesztiválokon, otthon, a helyi egyházi közegben is találkozhassanak az elfogadó szeretettel. Úgy érezzük, az egyházban „befelé” is van a KP-nak missziója…
