A Hajógyári szigeten

Az elmúlt napok esői nyomán sáros volt a gát, amikor a kis ág mentén elindultam a sziget csúcsa felé. A magasban sirályok repültek, valahol dolmányos varjú károgott, a part menti fűzfákon két kék cinege keresgélt. Az egyik nagy nyárfáról tarka harkály, valószínűleg egy nagy fakopáncs repült el, később a gát kis ág felőli oldalán, ahol szerencsére nem vágták ki a bokrokat, egy kis őszapócsapat jött szembe velem. Szorgalmasan kutatták az ágakat, közben halk cserregő hangon beszélgettek egymással. Szeretem ezeket a hosszú farkú, bizalmas madarakat. Nem voltak távolabb tíz méternél, és fekete gombszemeikkel minden félelem nélkül néztek felém. A távcső olyan közel hozta őket, hogy úgy éreztem, ha kinyújtom a kezem, megsimogathatom fehér fejecskéjüket. Aztán, ahogy szokták, egyikük elindult, továbbrepült, a többiek pedig követték. Alacsony a Duna, a csúcs előtti széles zátonyon, mint magányos őrszem, szürke gém állt, de alig látott meg, szárnyra kapott és elrepült. Nem tudhatta, hogy tőlem nem kell félnie. A vízen, még a kis ágban, tucatnyi tőkés réce úszott, a csúcs előtti részen hat barátrécét, távolabb kontyos récepárt fedeztem fel. A gácsér fehér oldala jól kivehető volt. A Dunán először semmit sem láttam, később két kárókatona szállt le a vízre. Halászni kezdtek, alábuktak, majd távolabb újra felbukkantak. A kárókatonák halakkal táplálkoznak, kiszemelt áldozatukat a víz alatt kergetik és kampós csőrükkel kapják el. Halfogyasztásukat gyakran erősen eltúlozzák. Vizsgálatok szerint egy madár naponta négyszáz gramm halat fogyaszt, de ezek egy része is értéktelen, úgynevezett szeméthal.
A sziget belseje felé indulva először két csuszkát pillantottam meg, majd egy zöld küllő kiáltását hallottam. Megnéztem a juharfasort, ahol ősszel és télen süvöltőket szoktam látni, de nem volt szerencsém. Próbáltam hívogatni is, a rövid, kissé szomorúnak tűnő füttyöt könnyű utánozni, de válasz nem érkezett. A nyírfákhoz közeledve megdobbant a szívem, amikor négy kis madarat vettem észre az ágakon. Reméltem, hogy zsezséket fogok látni, mert szeretik a nyírfák termését. Változó számban késő ősszel évente megjelennek. Idén viszonylag sokfelé látták őket, magányos példányok mellett kis csapatot is. Egészen közelre bevártak, de a távcsőben négy csíz nézett vissza rám. Szeretem ezeket a zöldessárga kis madarakat is, de egy piros homlokú, begyén és mellén rózsaszínűen futtatott zsezsének jobban örültem volna.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.