A Gondviselésre bízni önmagunkat és gyakorolni az erényeket
Fotó: Gánicz Tamás

 

Ki, hol és mikor fogja Önt püspökké szentelni? A rend­­fokozatbeli eltérésen túl mennyiben különbözik ez a szertartás egy diakónus-, illetve papszenteléstől?

– Kocsis Fülöp érsek atya, Orosz Atanáz püspök atya és Ciril Vaszil érsek atya, a Keleti Egyházak Kongregációjának titkára fog püspökké szentelni. Rajtuk kívül magyar és határon túlról érkező püspökök, szerzetes-elöljárók és papok is a vendégeink lesznek. Szép hagyomány, hogy a jelen lévő püspökök sorban a szentelő püspökök mögé állnak, és egymás vállára teszik a jobb kezüket. Élő láncuk jelképezi a püspöki egységet és a folytonosságot, amely egészen az apostolokig vezethető vissza.
A püspökszentelés hosszú szertartását két részre bontjuk: az egyik a hitvallás letétele, a másik a szentelés szertartása. A szívem Máriapócsra húz, azt szerettem volna, ha mindkét liturgiára ott kerülhet sor. Ám mivel a hivatalba iktatásnak mindenképpen a püspöki székhelyen kell történnie, ezért a hitvallás a szentelés előtti estén, május 9-én, vecsernye keretében Máriapócson lesz, a beiktatással egybekötött püspökszentelés pedig másnap, május 10-én a nyíregyházi Szent Miklós-székesegyházban. A hitvallás szertartásán a szentelendő püspök a szó legszorosabb értelmében megvallja a hitét: a Hiszekegy tanítását mondja ki többször is, hiszen püspökként még inkább óvnia és védelmeznie kell azokat az igazságokat, amelyeket az Egyház a Hiszek­­egyben megfogalmazott, összefoglalt és továbbadott. A püspökszentelés szertartása természetesen eltér a diakónus- és a papszenteléstől, például a szent liturgiában elfoglalt helyét illetően is. Diakónussá a Miatyánk előtt, pappá jóval előbb, a Kerubének után, püspökké pedig a Három­szor­szent ének után szentelik a jelöltet. Valamennyi mozzanatnak és azok időzítésének is megvan a maga jelentősége.

Milyen új feladatokat kell majd ellátnia püspökként, és hogyan szeretné vezetni az egyházmegyét?

– Ezt a kérdést gyakorlati és lelki oldalról is meg kell vizsgálni. Gyakorlati szempontból a püspök feladata, hogy fenntartsa a folytonosságot, és a papszentelés jogkörét is ellátva segítse működésükben az egyházközségeket. Lelkileg mélyebb tartalmak megélésére és megértésére hivatott a püspök, hiszen az apostolutódok sorába áll. Méltatlan erre, de Isten arra hívja, hogy ellássa ezt a szolgálatot.
Az én életemben sok minden a szokásostól eltérő módon alakult. Már a papi hivatást is máshogyan éltem meg, hiszen szerzetes vagyok. Kormányzóként pedig abban a különleges helyzetben voltam, hogy hivatali rangom mellé több kiváltságot kaptam a Szentatyától, mint amit a kánonjog általában megenged egy apostoli kormányzónak. Őszentsége engedélyezte például, hogy részt vehessek a hierarchák tanácsában. A papszentelésen kívül valamennyi püspöki feladatkört gyakorolhattam.
A szerzetesi életben az alázat a legnagyobb erény. Én alkatomnál fogva hirtelen természetű vagyok, tehát sokat kell dolgoznom azon, hogy ne indulatból szóljak vagy cselekedjek. Szeretnék higgadt és őszinte vezető lenni.

Szerzetesi atyaisága, szociális érzékenysége meghatározta eddigi intézkedéseit. Hogyan folytatja majd a szegények, az elesettek gyámolítását?

– Ez minden kereszténynek kötelessége. Sok keserves sorssal találkoztam, magam is keresztülmentem nehézségeken, és már gyerekként megérintettek a hátrányos helyzetű emberek. Ha igazán segíteni szeretnénk rajtuk, közöttük kellene élnünk. Krisztus nem szégyellte, hogy eljöjjön közénk, vállalta értünk a betegségeket, felöltötte ruháinkat.
A cigánypasztorációval, az árva gyermekek nevelésének támogatásával, a szegények segítésével kapcsolatban lehet hangzatos elképzeléseket megfogalmazni, de igazán csak az egyházközségek parókusai tudják felkarolni ezeket az ügyeket, hiszen ők közvetlen közelről találkoznak az érintettekkel. Tehetségem szerint megpróbálok mindent megtenni azért, hogy személyesen és intézményes keretek között is segítsem a rászorulókat. Istentől kapott szociális érzékenységemet püspökként sem szeretném elveszíteni, ugyanakkor meg kell őrizni az egyensúlyt a szociális munka és az evangélium hirdetése között. Nem az a dolgunk, hogy itt a földön mindenkinek ételt adjunk és mindenkit felruházzunk, hanem hogy az örök életre vezessük az embereket. Ahogyan Jézus a hegyi beszéd során a nyolc boldogságban megfogalmazta: a boldogság nem attól függ, hogy milyen e világi javai vannak az embernek. „Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek” (Mt 5,10).

A Nyíregyházi Egyházmegye több oktatási és szociális intézménnyel bővült, irodák, parókiák, templomok épültek, útszéli keresztek készültek, illetve újultak meg, és új hivatali intézmények jöttek létre kormányzásának több mint két éve alatt. Milyen elképzelései vannak a jövőre nézve?

– Sok mindent láttam és tapasztaltam e két év alatt, és továbbra is segíteni szeretném Egyházunk működését, fejlődését. Ám azt nem tudhatjuk, hogy milyen feladatok adódnak a jövőben. Társadalmi szerepvállalásunk minden területe egyformán lényeges, még­is az a legfontosabb, hogy felismerjük a gondviselés szándékát, megértsük az adott korban az idők jeleit, és helyesen cselekedjünk. Változik Egyházunk jelenléte a társadalomban: új irányvonalak bontakoznak ki, a szociális és az oktatási intézményekben újfajta pasztorális lehetőségek nyílnak. A hangsúly mégsem azon van, hogy hány iskolánk vagy szociális intézményünk van, hanem azon, hogy át tudjuk-e adni ezekben a keresztény lelkületet. Főpásztorként kiemelt feladatomnak tartom papjaim szolgálatának támogatását, hiszen rajtuk keresztül tudom hatékonyan végezni a munkámat és elérni a híveimet.

Megfogalmazódtak-e Önben belső kételyek, amikor tudomására jutott a kinevezése?

– Szerzetesként arra neveltek, hogy ott kell helytállni, ahol az Egyháznak szüksége van az emberre. Kormányzóként tettem a dolgomat, készen állva arra, hogy bármikor át tudjam adni a rám bízott feladatot a kinevezett püspöknek. A kinevezésemről értesülve nem hagytam, hogy nyugtalanító gondolatok fogalmazódjanak meg bennem. Tudatosan nem akartam ezzel foglalkozni. Bizonytalanságai mindenkinek vannak, de nem tartom helyesnek, ha az ember túlzott félelmeket vagy örömöket táplál magában. Azt szeretném, ha a gondviselésre való ráhagyatkozás töltené be a mindennapjaimat: ez megkönnyebbülést ad az embernek, és így könnyebb meghozni a döntéseket is.

A püspökön a világ szeme. Az Egyház vezetőinek tevékenységét figyelemmel kísérik az emberek. Hogyan lehet egyensúlyban tartani a püspöki megjelenés méltóságát a szerzetesi élet egyszerűségével?

– A személyiségünket magunkkal visszük a mindennapi tevékenységeinkbe, a Jóistentől kapott vonásainkat nem tudjuk levetkőzni. Ugyan­akkor, mint minden kereszténynek, a főpásztornak is kötelessége gyakorolni az erényeket: az alázatot, a türelmet, a szeretetet. Nem mondhatom, hogy ilyen vagyok, így fogadjanak el, hanem nekem is törekednem kell arra, hogy alázattal, szelíden, türelemmel és békével tudjam ellátni a feladataimat. A nagy felhajtással és hírveréssel járó megmozdulások, a vezető köré épülő személyi kultusz idegen számomra. Krisztust képviseljük a szolgálatunkban. Én továbbra is szeretném magam tankolni az autót, az utcán megállni és elbeszélgetni emberekkel, megmaradni közvetlennek, ahogyan eddig is.

Milyen szerepet szán egyházi elöljáróként az internetes kommunikációnak?

– Az internet és a közösségi média az Egyház életében sem helyettesítheti a személyességet. A hangsúly a helyes használaton van. Ehhez józannak és erősnek kell maradni, hiszen a hírközlés, a tájékoztatás eszközeként hasznos élnünk ezekkel a lehetőségekkel, de túlzott használatuk káros lehet a lelki életünk szempontjából. Fiatal szerzetesként nagy pártfogója voltam a modern kommunikációs eszközök alkalmazásának, de sem lelkipásztori munkámban, sem szerzetesi életemben nem éreztem gyümölcsözőnek ezek jelenlétét. Ha mérlegre akarjuk tenni az internet hátrányait és a hozadékait, akkor azt mondhatjuk, hogy a kevés jóval szemben több a negatívuma. A szegénységben élők körében is akadnak olyanok, akiknek nincs elegendő ruhájuk, viszont van okos­te­le­fonjuk internet-előfizetéssel. Jézus személyes kapcsolatba lépett velünk.
A lelki élet megéléséhez elengedhetetlennek tartom az embertársaimmal való személyes kapcsolatot.

Nem lehet véletlen egybeesés, hogy Ön éppen Dudás Miklós püspök halálának évében született.

– Hálás vagyok azért, hogy Dudás Miklós püspök atya pásztorbotját örökölhetem. Szerzetesként mindig is felnéztem rá és tisztelem őt, aki megyénkből elsőként lett a Magyar Görögkatolikus Egyház Rómában doktorált papja. Több nyugati nyelven beszélt. Én nem tudok mindenben a nyomdokaiba lépni, de talán nem is ez a feladatom. Örülök, hogy magam is bazilita szerzetes vagyok, mint ő, és annak is, hogy abban az évben születtem, amelyben ő elhunyt. A Jóisten mindenkit meghív egy feladatra. Hogy nekem mit szánt ezzel a tisztséggel, az számomra még a jövő titka.

Változik-e a jelmondata a beiktatása után?

– Kormányzói beiktatásomon elmondtam, hogy jelmondatként egyetlen szót választanék: „Segítségeddel.” Hiszen az Úristen, papjaim, híveim és felebarátaim segítségével szeretném megélni a rám bízott feladatot.

Polyákné Tóth Nóra/yíregyházi Egyházmegye

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..