A főváros egyik lelki központja volt

A százéves pesti Jézus Szíve-templom azon kevesek közé tartozik, amelyek a hívek szorgalmazására és nagyrészt az adományaikból létesült. A XIX. század végén – többirányú szorgalmazás hatására – gyűjtést rendeztek egy jezsuita templom és rendház javára. 1887-ben P. Menyhárt László SJ, a későbbi afrikai misszionárius kezdeményezésére több főúri család egyesült „Jézus Legszentebb Szíve Szövetkezete” elnevezéssel, hogy a Jézus Társasága számára templomot és rendházat építtessen a fővárosban. Zichy Nándor gróf (1829-1911) országgyűlési képviselő és Győry Teréz grófnő (1843-1936) különösen sokat fáradozott ennek érdekében. Később a józsefvárosi polgárság is nagyobb összegekkel hozzájárult az építkezés költségeihez és a templom díszítéséhez.

A jezsuiták – XIX. század végi budapesti megtelepedésük után – templomukat és rendházukat a Scitovszky tér (ma Lőrinc pap tér) és a Mária utca sarkán építették fel. A templomot és a hozzá szervesen kapcsolódó rendházat Kauser József (1848-1919) tervezte francia- román történeti stílusban. 1888. július 2-án tették le a templom és a rendház alapkövét. Ez utóbbi 1888-1890 között épült fel, a templom azonban – anyagi nehézségek miatt – csak fokozatosan készült el. A munkálatok 1909. április 27-én fejeződtek be, akkor szentelte fel Kohl Medárd (1859-1928) püspök. Az 1909. szeptember 9-én függetlenné vált magyar jezsuita tartomány központját is itt alakították ki, és a Jézus Szívének szentelt pesti templom a magyarországi jezsuiták központi temploma lett.

Az épület külsején a nemzeti romantikus magyar templomok építészeti jegyei fedezhetők fel, főként a bejárati kapu Jákra emlékeztető, sugaras íveinél, a felette elhelyezkedő angyal szobornál és a templomtornyok felvidéki stílusánál.

A kilenc méter magas márvány főoltár 1908-ban készült el, a Jézus Szíve életnagyságú szobrát Langer Ignác (1857-1927) alkotta. A világosszürkés márványból faragott, a falakhoz épített főoltár a legeredetibb neoromán műalkotások közé tartozik. A Szűz Mária- és a Szent József-oltárral együtt adományokból származik. A templom kerítése mellett található a neves jezsuita kegykép, az Úti Boldogasszony magyar változata, amelyet Feszty Masa (1895- 1979) készített. Az eredeti római kegykép előtt Loyolai Szent Ignác és társai imádkoztak, és kérték a Boldogságos Szent Szűz közbenjárását a rendjük megalapításához. A budapesti nem másolata az eredeti kegyképnek, hanem saját felfogású változata, magyaros arcvonásokkal. A kép az akkori házfőnök, P. Reisz Elemér (1904-1983) kérésére készült, aki a háborúban megfáradt embereknek akart reménységet és örömet felmutatni a templom falain kívül is. A templom hitéletéből sarjadtak az első budapesti Mária-kongregációk – elsőként P. Tomcsányi Lajos (1846-1926) alapította az egyetemi kongregációt.

A templomban a magyar jezsuita és a katolikus élet meghatározó személyiségei szolgáltak: Bús Jakab (1861-1935), az első tartományfőnök, és egyben a Horánszky utcai Kongregációs Otthon megálmodója, Bíró Ferenc (1869-1939), A Szív újság kiadója és a Jézus Szíve Népleányok vallásos társulat társalapítója, Bóta Ernő, a magyarországi Jézus Szíve-tisztelet apostola, Bangha Béla (1880-1940), a Magyar Kultúra és sok más katolikus újság elindítója, a nagy nevű sajtóapostol. A templom a múlt század húszas-harmincas éveitől kezdve országszerte és a határokon túl is ismert lett, a vasárnapi rádiós miseközvetítések és az évente megrendezett Jézus Szíve-körmenetek révén, amelyek a harmincas években a főváros legimpozánsabb körmenetei közé tartoztak.

A II. világháború alatt az altemplomban zsidó menekültek, katonaszökevények és kibombázott családok találtak menedéket. Raile Jakab (1894-1949) zsidómentő tevékenységét a jeruzsálemi Jad Vasem intézet a „Világ Igazai” kitüntetéssel ismerte el.

A hitélet és a hozzá kapcsolódó jezsuita lelkipásztori és szociális művek dinamikusan fejlődtek a második világháború után is, de 1950-ben a többi szerzetesrenddel együtt az állami hatalom betiltotta a jezsuiták működését is. A pesti Jézus Szíve-templom 1951 és 1989 között az esztergomi főegyházmegye plébániatemplomaként szolgálta a híveket. A jezsuiták visszatérése 1986. május elsejétől datálható, amikor Kelényi Tibor lett a templomigazgató- plébános, majd 1989. szeptember 7-én Paskai László bíboros, esztergomi érsek hivatalosan is visszaadta a jezsuita rendnek a templomot. Azóta mint jezsuita lelkészség működik. A magyar rendtartomány minden jelentősebb eseményét ma is itt, a jelenleg Vértesaljai László igazgatása alatt működő templomban rendezik meg.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..