Örömmel számolt be arról, hogy a polgári hatóságok rendkívül pozitív módon viszonyulnak ehhez a nagy egyházi eseményhez. Mexikóvárosban számtalan család készen áll arra, hogy befogadja otthonába a külföldről érkező vendégeket, fiatalok ezrei pedig felajánlották önkéntes szolgálataikat: ők kísérik majd a kongresszusi résztvevőket a helyszínekre és segítik a családokat, hogy tájékozódni tudjanak a hatalmas városban. A mexikói hatóságok meghívták az eseményre a latin- amerikai államfők feleségeit, a mexikói államok közméltóságaival, a polgármesterekkel és a közéletben elkötelezett más fontos személyiségekkel együtt. A családkongresszus biblikus, teológiai és pasztorális témák szerint napokra tagolódik. Az előadások mellett kerekasztal- beszélgetések során vitatják meg az egyes országok helyzetét a családok vonatkozásában. A találkozó különleges eseményére kerül sor január 17-én: ez lesz a tanúságtételek ünnepe, amely során az öt földrész nevében egy-egy család tesz tanúbizonyságot. A másik nagy eseményt a pápai legátus, Tarcisio Bertone bíboros államtitkár fogadása képviseli.
A közös imádságok középpontjában mindig a rózsafüzér áll. A Család Pápai Tanácsa elnökének szavai szerint a mexikóvárosi találkozó arról szeretne tanúságot tenni, hogy a keresztény család különböző környezetekben és helyzetekben a föld sója és a világ világossága tud lenni. XVI. Benedek pápa még októberben levelet intézett a családok világtalálkozójához. „A mai világban, amikor másképp élünk, mint amit vallunk, arra kell bátorítani a keresztény családokat, hogy az Úr kegyelméből hűségesen, erkölcsi tudatossággal kövessék az ő akaratát” – írta a Szentatya. Levelének további részében arra hívja fel a figyelmet, hogy a család intézményének a feladata az új nemzedékek emberi és keresztény értékekre való nevelése annak érdekében, hogy a krisztusi minta alapján harmonikus személyiségekké váljanak. Ebben a fontos küldetésben a szülők számára természetesen elengedhetetlen az iskola, a plébániák és a különböző egyházi csoportok támogatása – írja a pápa. A világtalálkozót vendégül látó Mexikó ősi és gazdag történelme a XIX. és XX. században igen hányatottá vált. Háromezer éven át fejlett kultúrák földje volt, melyek közül az 1521-ig fennálló azték birodalom a legismertebb. A spanyol gyarmatosítók élén Hernán Cortes hajói 1519-ben vetettek horgonyt Veracruznál. Háromszáz éven át Új-Spanyolország néven spanyol gyarmat volt. A mexikói vallásosságban oly jelentős szerepet játszó guadalupei Mária-kegyhely története 1531-ben kezdődött, Juan Diego Mária-jelenései nyomán. Mexikó 1821-ben lett független állam.
A hatalomra kerülő szabadkőműves kormányzat 1855-től fokozta a katolikus egyház elnyomását. 1875-ben alkotmányos rangra emelték az egyház és állam szétválasztását. XIII. Leó pápa egyházpolitikájának sikerült konkordátumot kötnie az ország politikai vezetésével. 1926-ban tört ki a XX. század egyik véres egyházüldözése Mexikóban. Ennek folyamán 1935-ig 5300 katolikus áldozta életét. E korszak társadalmi rajzát örökíti meg Graham Greene nagyszerű regénye, a Hatalom és dicsőség. A mai mexikói kormányzat egyre inkább a „pozitív laicitás” szellemében tevékenykedik, amit az eddigi pápalátogatások is jeleztek, és a mostani világtalálkozó befogadása is mutat.
