Pedig minden simán indult. Az egyház a szabályokat figyelembe véve intézte az átvételt. Külön-külön fórumot tartottak az alsós, a felsős és az óvodás gyermekek szüleinek, és elbeszélgettek a pedagógusokkal. Tárgyaltak a közalkalmazotti tanáccsal, de önkormányzati közmeghallgatást is tartottak. Külön figyelmet fordítottak a kisegyházak képviselőivel folytatott egyeztetésre. Miután minden adatot összesítettek, kiderült, hogy nyolcvanszázalékos támogatottságot tudhatnak maguk mögött. Néhány „figyelmes” szülőnek azonban mindez nem volt elég. Egy önkormányzati képviselőnek köszönhetően és egy szekta biztatására néhányan a világnézetileg semleges oktatás sárba tiprásának érezték, hogy az önkormányzat által nehezen fenntartható iskola egyházi kezelésbe kerül.
Népszavazást kezdeményeztek, ám a kiíráshoz szükséges aláírásoknak csupán a töredékét sikerült összegyűjteniük. A„gondoskodó” szülők aggodalma továbbra sem csillapodott. Az sem vigasztalta őket, hogy a világnézetileg semleges oktatásra vágyó gyerekeket mindennap térítésmentesen átszállítanák egy világnézetileg semleges iskolába.
A tanárok egy része is aggodalmaskodik. Ők azért, mert az iskola vezetése ragaszkodik ahhoz, hogy minden tanár jelenjen meg az évnyitón és az évzárón, amely egy katolikus iskolában szentmise keretében zajlik. Néhányan reszketnek az elbocsátástól is. Különböző médiumokhoz futnak panaszra, pedig az egyház minden pedagógust a továbbiakban is alkalmazna, de jogi előírás, hogy az új fenntartóval új szerződést kell aláírni.
Az egyház azt is megtehette volna, hogy új iskolát alapít, de nem tette, mert akkor a pedagógusok a továbbiakban nem élhetnének a közalkalmazotti jogviszonyából adódó előnyeikkel.
Milyen tanulságot lehet levonni mindebből? Talán azt, hogy a legnagyobb jó szándék, a mindenre kiterjedő körültekintés mellett is lehet találni olyanokat, akik a többség akaratát támadják, s akik liberalizmusa csupán addig terjed, ameddig saját érdekeiket tudják érvényesíteni. Így van ez egy iskola átadásának esetén, de gyakorta vagyunk tanúi hasonlónak a hazai politikában is.
Egy jó szülő sok mindent megtesz gyermekei érdekében. Tudom, nagyon jó oktatást, nevelést kaphat egy fiatal bármilyen iskolában, de úgy vélem, balga az a szülő, aki az egyházak behatásától védi gyermekét, és felekezetileg semleges képzést akar biztosítani számára. Baj, ha egy gyermek esetleg hall a tízparancsolatról vagy a szeretet erejéről?
