Az 1982-ben Dennis Meadows által alapított Balaton Csoport (www.balatongroup.org) egy Amerikában bejegyzett szervezet, amelynek harminc ország tudósai a tagjai. Ők évente – többnyire a Balaton partján – vitatják meg a fenntarthatóság aktuális kérdéseit. Szeptemberben ennek a csoportnak az összejövetelére érkezett Magyarországra Dennis Meadows, aki több előadást tartott, és az alábbi gondolatokat is megosztotta tudóstársaival. Meadows alapállítása, hogy mára elavult a fenntartható fejlődés fogalma. Az általánosan elfogadott definíció szerint: „A fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen szükségleteit, anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő nemzedékek esélyét arra, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket.” A kutató véleménye szerint ma, amikor a Föld eltartóképességét több mint harminc százalékkal meghaladó módon használjuk és terheljük a környezetet, illúzió a jelen szükségleteinek kielégítéséről beszélni úgy, hogy ne tennénk hozzá: a teljes emberiség valós szükségleteiről, és nem egy szűk csoport gazdasági szempontok miatti felfokozott fogyasztásáról van szó. Vissza kell térni a Föld eltartóképessége adta határok közé, ami egy nehézségekkel teli átmenetet jelenthet a jelen és a közeljövő generációinak.
Előre látható, hogy ezt az átmenetet zavarok fogják jellemezni. Ilyenek lehetnek akár a globális éghajlatváltozás okozta természeti katasztrófák, mint amilyen a közelmúlt Sandy hurrikánja volt, vagy például az erőforrások szűkülésből adódó ellátási problémák (áramszünet, üzemanyaghiány), illetve szolgáltatás-kiesések.
Hogy e zavarok ne alapjaiban veszélyeztessék mindennapjainkat és az alapértékeinknek megfelelő életet, ahhoz nemcsak fontos, hanem szükséges is növelni társadalmi és gazdasági rendszereink – köztük akár háztartásunk – rugalmasságát, robosztusságát, idegen szóval rezilienciáját. A reziliencia növelésének hat kulcsa: Növeljük a szociális kapcsolatok jelentőségét (kapcsolati háló). Növeljük az egységnyi erőforrás-felhasználásból nyerhető elégedettséget (erőforrás-hatékonyság, takarékosságnövelés és kultúraváltás). Növeljük a zavarokkal szembeni ellenállást (gátak). Építsünk ki több alternatív megoldást (kettőzött rendszerek). Pufferek beiktatásával válasszuk szét a bemeneteket és a kimeneteket (éléskamra).
Javítsuk a zavarok előrejelzését (megfigyelés).
A fenti megoldások nem újak, de az utóbbi időben gyakran háttérbe szorultak. Rendszereink rugalmassága, robosztussága érdekében viszont fel kell áldoznunk egy keveset az úgynevezett gazdasági hatékonyságból, és akár kulturális hatékonyságra kell váltanunk. Talán nem is olyan nagy ár ez azért, hogy mindennapjainkat a jövőben várható zavarok ellenére is biztonságban élhessük.
