Sokszor csak a negatívumokat látjuk a félelemben, és figyelmen kívül hagyjuk kettős aspektusát. Pedig a félelem nemcsak megbéníthat, gátolhat, visszahúzhat, hanem aktivitásra is késztethet, ösztönözhet a küzdésre.
A kamaszkor folyamatos és gyors változásai újabb és újabb félelmeket robbanthatnak be, ahogy ez a Pál Utcai Fiúk együttes idézett számának sokkoló felsorolásából is kitűnik. Elsodorhatják a fiatalokat, vagy válaszlépésre, döntésre ösztönözhetik őket.
A kábítószerek, szenvedélykeltő szerek használata során megjelenő hozzászokás, függőség az alapvető létélményhez kapcsolódó félelmekre, szorongásra is vonatkozó csapdahelyzet.
– E szerek látszólag egyedivé, különlegessé változtatják, kiemelik a használót a szürke tömegből, jelentősen csökkentve a feloldódástól, „masszává válástól” való félelmet, ugyanakkor bezárják egy szubkultúrába.
– Látszólag identitást adnak, erősítik a valahová tartozás megélését, ugyanakkor rövid idő alatt az intenzív magány lehet használatuk következménye.
– Látszólag állandóságot, folytonosságot ad az élmény ismétlése, de a függőség kifejlődése során ebből csak a sóvárgás marad.
– Látszólag a kilépés, önmeghaladás spirituális élményét nyújtja a szerhasználat, ugyanakkor megkötözöttséghez, akár halálvágyhoz is vezethet.
Különösen veszélyeztetettek azok a fiatalok, akik diszfunkcionális („nem egészséges”, rosszul működő) családban nevelkednek, hiszen félelmeik felerősödhetnek, s legyőzésükhöz nincs megfelelő, hatékony minta. Ezekben a családokban ritka vendég az öröm; hiányzik az érzések, érzelmek kimutatása, megélése; a kölcsönös bizalmatlanság légköre állandósul; zavarosak a családi funkciók; jelentős szerep jut a látszat fenntartásának és a titoknak. A szerek kipróbálása és használata átmenetileg enyhítheti ugyan a fiatalok által nehezen feldolgozható hiányokat, tapasztalatokat, de ezzel egyidejűleg elmélyíti az alapvető konfliktusokat ezekben a családokban.
A változást hatósági munkával nem lehet befolyásolni, csak reménnyel. De vajon ki közvetíti?
(Folytatjuk.)