A pápa továbbá emlékeztet arra is, hogy lábbal tiporják az élethez, a családhoz való jogot és általában véve az emberi jogokat. A szentatya ebben a helyzetben arra szólít fel: éljük meg az evangéliumi nyolc boldogságot, hogy igazságra, szabadságra, szeretetre és igazságosságra épülő társadalmat építhessünk.
Azok, akik Istenre és ígéreteire bízzák magukat, gyakran naivnak tűnnek a társadalom szemében, vagy olyannak, aki távol él a valóságtól. Holott éppen ellenkezőleg, azok tévednek, akik mellőzik Istent az életükből, s azt hiszik, hogy pusztán emberi erőkkel építhetik a békét. Isten nélkül ugyanis végül mindig előtérbe kerülnek a hatalom és a nyereség ismertetőjegyei, vagyis maga a bűn minden formájában: az önzés, az erőszak, a kapzsiság, a hatalomvágy, az intolerancia, a gyűlölet és az igazságtalan társadalmi struktúrák.
Az én ma Isten fölé helyezi magát. Ezért a béke előfeltétele a relativizmus diktatúrájának felszámolása. Le kell küzdeni továbbá azt a merőben autonóm erkölcsiséget, amely kizárja az Isten által az emberi lelkiismeretbe írt természetes erkölcsi törvény létezésének elismerését. Csak így valósítható meg a béke, amely már nem álom, nem utópia. Az igazi béke Isten ajándéka, és egyszersmind az ember műve. Béke Istennel, felebarátainkkal és az egész teremtett világgal.
A pápa egy új gazdasági modell kidolgozását és alkalmazását javasolja, amely a jövőben átveszi majd az utóbbi évtizedek rossz mechanizmusainak helyét. Ezek ugyanis individualista és önző szempontok szerint a legnagyobb nyereség elérését és a fogyasztás fokozását tűzték ki célul. Az emberek értékét ebben a rendszerben pusztán az határozza meg, hogy mennyire felelnek meg a versenyképesség követelményeinek.
A fejlődés új modellje a pápa véleménye szerint alapuljon a testvériségen és a javak megosztásán, az ingyenességen és az ajándékozás logikáján. Ehhez az kell, hogy sajátunknak érezzük mások szükségleteit, és embertársainkat is részesítsünk javainkból, túllépve egyéni érdekeinken. Ez a modell azonban csak akkor valósítható meg, ha elismerjük, hogy Istenben egyetlen emberi családot alkotunk. XVI. Benedek pápa a béke világnapjára írt üzenetében erőteljes szavakkal bírálja a jelenlegi gazdasági rendszereket: a radikális liberalizmus és a technokrácia ideológiái azt a meggyőződést akarják elhitetni az emberekkel, hogy a legfőbb megvalósítandó cél a gazdasági növekedés, még annak árán is, hogy közben gyengül az állam szociális szerepe, szétszakadnak a polgári szolidaritás hálói, illetve csorbulnak a társadalmi jogok és kötelességek.
Veszélyben a munkához való jog
A társadalmi jogok közül ma a munkához való jogot fenyegeti a legnagyobb veszély. Magát a munkát és a munkavállalók jogi helyzetének igazságos elismerését egyre kevésbé tekintik értéknek, azzal az indoklással, hogy a gazdasági fejlődést leginkább a piacok korlátlan szabadsága biztosítja. A munkára ezért úgy tekintenek, mint a gazdasági és pénzügyi folyamatok egyik változójára.
A pápa ezzel szemben leszögezi: az elsődleges célkitűzés a munkához jutás és a munkahely megőrzése minden ember számára, ezért új foglalkoztatási politikára van szükség, amely jövőt biztosít az új nemzedékek számára.
A szentatya béke világnapi üzenetében hangsúlyozza, hogy a pénzügyi és kereskedelmi piacokat etikus alapelvekre kell felépíteni, s úgy kell megszilárdítani, összehangolni és ellenőrizni őket, hogy ne okozhassanak kárt a szegényeknek.
A jelenlegi élelmezési válság összefügg a mezőgazdasági alapanyagok árának szélsőséges ingadozásával, egyes gazdasági szakemberek felelőtlen magatartásával, továbbá azzal, hogy a kormányok, valamint a nemzetközi közösség nem ellenőrzik megfelelő módon a kérdéses területet. A pápa az új gazdasági modell egyik fontos pilléreként már a múltban is javasolta az agrárszektor fellendítését, sürgetve a mezőgazdaság támogatását.
XVI. Benedek pápa továbbá figyelmeztet az élet tiszteletben tartására a fogantatástól egészen a természetes halál beálltáig. Aki békét akar, az nem tűrheti, hogy merényleteket kövessenek el az élettel szemben. Akik nem értékelik eléggé az emberi életet, akik támogatják az abortusz liberalizálását, talán nem ébredtek tudatára annak, hogy valójában hamis békére törekszenek. A felelősség előli menekülés, egy védtelen és ártatlan lény elpusztítása soha nem eredményezhet boldogságot vagy békét. Hogyan képzelhető el béke ott, ahol nem védelmezik a leggyengébbek, a születendő gyermekek élethez való jogát?
A házasság: egy férfi és egy nő életközössége
A szentatya azt is hangsúlyozza, hogy a házasság természetes formájaként egy férfi és egy nő életközösségét kell elismerni, és előnyben kell részesíteni azokkal a törekvésekkel szemben, amelyek nyomán a házasságot jogilag egyenértékűvé kívánják tenni gyökeresen más jellegű élettársi kapcsolatokkal. Ezek ugyanis ártanak a házasság intézményének, hozzájárulnak annak széthullásához, elhomályosítják sajátos jellegét és a társadalomban betöltött pótolhatatlan szerepét. Népesedési, etikai, pedagógiai, gazdasági és politikai szempontból senki sem hagyhatja figyelmen kívül a család mint a társadalom alapsejtjének döntő szerepét. Védelmezni kell tehát a szülők jogait, és el kell ismerni elsődleges szerepüket gyermekeik nevelésében, elsősorban erkölcsi és vallási téren. A családban születnek és növekednek a béke munkásai, az élet és a szeretet kultúrájának jövőbeli előmozdítói.
Ezek az alapelvek nem hitigazságok – szögezi le XVI. Benedek pápa –, hanem magába az emberi természetbe vannak beleírva, felismerhetők az értelem révén, tehát közösek, és az egész emberiségre érvényesek. Az egyház, miközben ezen alapelvek megvalósulását segíti elő, nem felekezeti jellegű tevékenységet folytat, hanem vallási hovatartozásra való tekintet nélkül szól minden emberhez.
A béke megőrzésében, illetve helyreállításában különleges feladat hárul a kulturális és oktatási intézményekre. Ezeknek jelentős mértékben hozzá kell járulniuk a vezetők új nemzedékeinek képzéséhez, valamint a nemzeti és nemzetközi intézmények megújításához is – hangsúlyozza üzenetében a pápa.
Mindenkinek kötelessége, hogy előmozdítsa a béke kultúráját, és részt vegyen a tisztelet, a becsületesség és a szívélyesség légkörének kialakításában. Meg kell tanítani az embereknek, hogy szeressék egymást, neveljék egymást a békére, viseltessenek egymás iránt jóindulattal, nem pusztán toleranciával. Szükség van a megbocsátás pedagógiájára is, arra, hogy nemet mondjunk a bosszúállásra, hogy a rosszat legyőzzük a jóval: együttérzéssel, szolidaritással, bátorsággal és kitartással.
Mindez korántsem utópia, hanem egy lassú folyamat, amely feltételezi a spirituális fejlődést, a magasrendű értékekre való nevelést, az emberi történelem újfajta szemléletének kialakulását és elterjedését.
Az egyháznak meggyőződése, hogy napjainkban sürgető szükség van Jézus Krisztus újbóli hirdetésére. Ő az, aki képes előmozdítani a népek átfogó fejlődését és a békét. Jézus tanítása, a nyolc boldogság értelmében a béke munkása az, aki a másik javát keresi, testi és lelki értelemben egyaránt, a jelenben és a jövőben is.
