Kardos Illés atya elnökletével 1953-ban, Szent István ünnepén Barcelonában megalakult a Mindszenty bíborosról elnevezett Fatimai Magyar Kálvária Bizottság. Az alapítólevelet külföldi magyar lelkészek írták alá, nevezetesen: Hász István püspök, fővédnök (Svájc); Ádám György főlelkész (München); Déri Béla (Brüsszel); Vecsey Lajos; Jaszovszky József; Magyar Arnold (Bolívia); Öri István (Ausztria); Somi Kovács Ernő (Franciaország) bizottsági tagok; Darvas István ügyvezető és Mányik Ferenc pénztáros.
A levélben az aláírók felkértek minden igaz magyart, hogy „áldozzon tiszta lélekkel, bármily csekély összeg legyen is az, hogy a nemzetünk megmentéséért felajánlandó fogadalmi oltár és kálvária ne kevesek, hanem az egész, lélekben megújhodó magyar emigráció műve legyen. Meg kell ott építenünk, nekünk, hontalan magyaroknak a kálvária tizennégy stációját, ugyanott fogadalmi oltárt kell emelnünk a Boldogságos Szűznek, akinek közbenjárását, anyai oltalmát kérjük és reméljük”.
Kardos Illés atya levélben kereste fel az amerikai magyar plébánosokat, s azzal a kéréssel fordult hozzájuk, hogy szervezzék meg a gyűjtést. Ebben oroszlánrészt vállalt Győrfy Albert atya, aki több ezer dollárt gyűjtött az egyesült államokbeli és a kanadai magyarok jóvoltából. Tulajdonképpen ez tette lehetővé, hogy a fatimai kálvária felépüljön. Kisebb-nagyobb összegekkel a külföldön élő többi magyar is kivette részét az adakozásból. A tizennégy stációt egyenként, valamint a Golgota egyes szobrait és a kereszteket is örökbe lehetett fogadni egyénileg vagy országonként is. Leírhatatlanul sok ima, gyötrődés, utazás, levelezés, sok esetben a visszautasítással való megküzdés volt Kardos Illés atya osztályrésze. Százszor és százszor végigjárta a Fatimai Magyar Keresztút minden egyes stációját. Hatvannyolc éves korában, 1961. szeptember 12-én szentmiséje közben szűnt meg dobogni a szíve.
A fatimai kálvária sorsának további alakulását személyes ügyének tekintette Fatima püspöke. Óriási segítségére volt Kondor Lajos atya, aki 1954-ben Fatimába került, és minden erejét, tehetségét e cél megvalósításának szentelve elérte, hogy a keresztút és a Szent István-kápolna a Golgotával azonos időben elkészülhetett. 1964. május 12-én a leiriai püspök több száz pap, valamint magyar és más zarándokok jelenlétében felszentelte a magyar keresztutat. A püspök mind a tizennégy stációnál megállva szólt a jelenlévőkhöz. Az első állomásnál Fatimáról beszélt, megemlítve a magyar áldozatot, amelynek köszönhetően a keresztút létrejöhetett. Szavait minden egyes stációnál több nyelvre is lefordították, s beszédét követően mindig más-más pap imádkozott. Két stációnál Varga László belgiumi magyar főlelkész mondott beszédet. „Isteni kegyelem folytán jött a felismerés, és a kegyelem kiáradt erre a vállalkozásra is, amely Fatima felé fordította a világon szétszórt magyarság tekintetét” – mondta. A keresztutat követően a Szent István-kápolnát szentelte fel a főpásztor. Beszédéből a magyarok iránti elismerés hangja csendült ki. A magyarság „példája lehet az emberiségnek hite megvallásában és hősi magatartásában. Hitvallás a ti ittlétetek is, és az a nagy áldozat, amellyel a mai napon felszentelt keresztutat és templomot létrehoztátok. Imádkozom értetek, magyar testvéreim, és hazátokért, Mária országáért” – fogalmazott a püspök
Május 12-én este fáklyás körmenetet rendeztek, és 13-án főpapi szentmisével zárult a nagy zarándoklat. Ugyanaznap este magyar gyertyás körmenetet és hálaadást tartottak a jelenés kápolnájában.
A tizennégy stáció szobrait egy lisszaboni szobrász készítette, a Szent István-kápolna és a Golgota Marek László építészmérnök tervei alapján készült. A Fatimai Magyar Engesztelő Keresztút, a Szent István-kápolna és a Golgota megvalósítójaként azonban első helyen Kardos Illés atyát kell említenünk. Nagy segítségére volt Győrfy Albert atya, aki nélkül nem jött volna össze a szükséges anyagi támogatás. 1955-ben igen szerény kiadásban megjelent a Fatimai Kálvária Hírei című kis füzet, amely időről időre tájékoztatást nyújtott az adakozóknak a mozgalom alakulásáról. Ezt a kiadványt Győrfy atya átvette, és kibővítve immár havonta adta ki. Az utolsó szám 1964 júniusában jelent meg, tizedik évfolyamában. A kálvária létrejöttének legfőbb segítői között végül Kondor Lajos atyát kell megemlítenünk, aki felbecsülhetetlen szolgálatot tett az ügynek. Képviselte a magyarságot az egyházi hatóság és a fatimai püspök felé, s vállalta az építkezéssel járó sok fáradságos intézkedést, ellenőrzést, mindent előkészített a felszenteléshez, és gondoskodott a zarándokok elhelyezéséről is.
1989-ben a Fatimai Magyar Keresztút felszentelésének 25. évfordulójára érkező magyar zarándokok örömmel tapasztalhatták, hogy az 1964 óta ott járt sok ezernyi keresztény lába nyomán valóban úttá szélesedett a keresztút. Napjainkban évente hárommillió zarándok látogat el ide. Kardos Illés atya – mint említettük – 1961-ben halt meg Spanyolországban. Győrfy Albert atya egy amerikai öregek otthonában, Kondor Lajos atya pedig 2009. október 28-án, nyolcvanegy éves korában fejezte be földi életét Fatimában. Gondoljunk rájuk szeretettel, és ne csak akkor, amikor Fatimában járunk, hiszen nem mindennapi dolgot cselekedtek.
A fatimai keresztút Magyar Keresztút – Calvário Húngaro – néven vált ismertté világszerte.
