A búcsúsok énekkel szokták köszönteni a Hétfájdalmú Szűzanyát:
Fájdalmas Szűz, hozzád jöttünk,
Szent képedre sírva nézünk!
Látjuk, mint hull könnyed fiad holttestére,
Szent Szíved hét tőrrel van átverve.
Köszönteni jöttünk, gyászba borult rózsa,
Mária, Hétfájdalmú Szűzanya
A hívők tudják, hogy Jézus nagy kegyelmet ígér azoknak, akik Szent Anyja fájdalmát tisztelik. Mária felmagasztalt anyai fájdalmának kultuszát az evangélium alapozza meg. A jeruzsálemi templomban Simeon próféta, az újszülöttet kezében tartva így szólt Máriához: „És a te lelkedet tőr járja át, hogy nyilvánosságra jussanak sok szív gondolatai.”(Lk 2,35)
A Szent Család egyiptomi menekülésének okáról ezt olvassuk: „Heródes ugyanis keresni fogja a kisgyermeket, hogy megölje őt” (Mt 2,13). A tizenkét éves Jézus kereséséről ugyancsak Lukács tudósít: „Íme, apád és én bánkódva kerestünk téged”(Lk 2,48). Jézus megváltói áldozatának beteljesedésekor Mária ott áll a keresztfánál: „Jézus keresztje mellett ott állt anyja”(Jn 19,25).
Mindez azonban Mária fájdalmának csupán négy megnyilatkozása. A további háromról – a Szűzanya találkozik a keresztet cipelő fiával, a keresztről való levételről és ölébe helyezéséről, valamint részvételéről a temetésen – csak az ősi hagyomány tud. Mária fájdalmai közül a legnagyobb a Pieta, az együttérzés (amely a népi műveltségben a halálára készülő Napot idézi meg), „az emberi fájdalom megfoghatatlan szimbóluma, a középkor végének legegyetemesebb áhítatforrása” A Hétfájdalmú Szűz ábrázolása – a Pieta mellett – a hét tőrrel vagy karddal átszúrt szív. A tiszteletére emelt kápolnákat leginkább a temetőkben találjuk meg.
