Idén november 22-én újra megtelt a parányi templom, és hallhattuk a régi és újabb dalokat. Jenő, aki Istennel való kapcsolatáról, hitéről, Jézusról énekelt, megemlékezett azokról is, akiknek hitét köszönheti. „Tettük a dolgunkat, és hirdettük a feltámadt Krisztust. Bíztunk a jövőben, hogy az Úr nem hagy el” – emlékezett a zenész az évtizedekkel ezelőtti időkre. A negyven évvel ezelőtt, 1969-ben megszülető első dalt több száz követte, és az első kismarosi összejövetel lett a bölcsője a már legendássá vált kismarosi, majd később a nagymarosi ifjúsági találkozónak. Jenő felidézte a kommunizmus időszakát, amikor az ÁEH megfigyelései félemlítették meg az embereket, és köszönetet mondott a nyolcvankilenc éves Major Sándor kismarosi plébánosnak, akinek azokban az időkben volt bátorsága befogadni őket. „A Duna mellett jöttünk össze, a Szűzanya itt volt velünk, és nem győzök hálát adni papjainkért, akik neveltek minket.” A dalszerző felidézte Werner Alajos zeneszerző hozzá intézett szavait: „Fiam, olyan dalokat írj, amit negyven év múlva is énekelni fognak.” Jenő megfogadta az intelmet, és az egykori dalok most is olyan lelkesedéssel szólnak határainkon innen és túl, mint a hetvenes évek elején, hirdetve Isten dicsőségét, és hálát adva azért, hogy a gitáros evangelizáció olyan sok szívet vezetett az évtizedek folyamán Isten felé.
