Giuseppe Girotti atya egyike volt a dachaui táborban meghalt ezerötszáz papnak. 1905-ben született az észak-olaszországi Alba településen, igen szegény családban. 1930-ban szentelték pappá a Domonkos-rendben. Jeruzsálemben, majd Rómában tanult bibliai ismereteket, később Torinóban oktatta a Szentírást. 1939-ben antifasiszta nézetei miatt felfüggesztették, nem taníthatott, és a rezsim állandó megfigyelés alatt tartotta, ezért egy domonkos kolostorba került. 1943. szeptember 8-át, Olaszország német megszállását követően a zsidók helyzete drámaivá vált az országban. November 30-án megkezdték a zsidók letartóztatását és internálását. XII. Piusz a katolikusokat a zsidók segítésére és megmentésére szólította fel. Egy hamis telefonhívás alkalmával – melynek hátterében a náci-fasiszta rendőrség állt – arra kérték Girotti atyát, hogy kísérje el egy zsidó professzor egyik gyermekét édesapja házába. Elvállalta a feladatot, és elhagyta a domonkos kolostort, ahová soha többé nem térhetett vissza.
1944. október 9-én Dachauba szállították. Erkölcsi és lelkierőt a Bibliából merített, amelyet egy lutheránus tiszteletestől kapott. Decemberben járvány tizedelte a tábor lakóit. Girotti szervezete rendkívül legyengült. Karcinómát, a rák egy fajtáját diagnosztizálták nála. Váratlan halálát egy injekciónak tulajdonítják. Utolsó szavaival az apokalipszist idézte: „Jöjj, Úr Jézus!” 1945. április 1-je, húsvét napja volt ekkor. Egy ismeretlen kéz fekhelyére ceruzával a következőt írta: Szent Giuseppe Girotti. A dachaui nyilvántartásban letartóztatásának okaként a zsidók segítése szerepelt. A leitenbergi közös sírban temették el.
