A csíksomlyói Boldogasszony vendégségében
Fotó: MTI

 

Pünkösd szombatjának hajnalán keresztalják haladnak a csíksomlyói kegyhely felé minden égtáj felől. Templomi zászlókkal, a védőszentek oltalma alatt vonul Gyergyó, Felcsík, Alcsík és a Gyimesek falvainak katolikus népe, hogy köszöntse „Somlyó szép csillagát”, és kéréseit a lábai elé helyezze. De hálaadás is ez a nap az ősi hitben való megmaradásért. Sok évszázados fogadalmi búcsú, melynek eredete máig titok, az azonban valóság, hogy az évszázadok sokféle vallásváltozásai közepette a székelyek katolikusok maradtak. A keresztaljákhoz a világ minden szegletéből érkezett magyar zarándokok csatlakoznak gyalog, biciklin, vonattal, autóval, buszokkal. Délre a Kissomlyó- és a Nagysomlyó-hegy közti nyereg a misére váró ezrek tarka színeit ölti magára. A hangszórókból imádság hangzik: először május imája, a loretói litánia, majd egy másik nagy Mária-kegyhely himnusza, a Jasna Góra-i Fekete Madonnát köszöntő ének.
A szentmise nyári melegben, verőfényben veszi kezdetét. Az erdélyi főegyházmegye érseke üdvözlő szavaiban az idei búcsú mottójára utal, Mária első imájára, amelyet a Szentírásból ismerünk. Emlékeztet arra, hogy olyan imádság ez, amelyet a Megváltó anyja egész életében ismételgetett, és amelyet Fiának is megtanított. Ő aztán beleszőtte a Miatyánkba, és nagycsütörtök éjjelén is ezzel az imádsággal hagyatkozott az Atyára. Legyen nekem a Te igéd szerint, legyen meg a Te akaratod. „Legyen ez a mi életünk foglalata is” – biztat Jakubinyi György.
A liturgiában Máriát dicsérő énekek sora hangzik. Az olvasmány szintén egy elhívástörténetet, egy Istennek kimondott igent idéz fel, Sámuel prófétáét: „Szólj, Uram, mert hallja a Te szolgád!” A két szólamban énekelt, a kolosszei levélből vett szentlecke alázatosságra, szelídségre, béketűrésre buzdít. Az evangéliumi rész Mária igenjének történetét adja a zarándokoknak.
A lengyel szónok pedig, hogy végül majd kimondathassa ezt az igent népes hallgatóságával is, a Szűz anyai tekintetéről kezd beszélni. Ferenc pápát idézi, aki két évvel ezelőtt, Jasna Górán tett látogatása után úgy fogalmazott, a Fekete Madonna ikonja előtt megkapta az anya tekintetének ajándékát. Mi mind megkaphatjuk ma itt ezt az ajándékot, s nem csak ma, és nem csak itt. Ezért az ajándékért érkeznek zarándokok milliói a világ valamennyi Mária-kegyhelyére: hogy találkozzanak vele. Vágyunk erre a tekintetre, bármelyik arc legyen is számunkra a legkedvesebb – akár a csíksomlyói, akár a częstochowai, akár valamelyik könnyező vagy éppen mosolygó Mária-arc…
A pálos atya szavai nyomán érezzük, e napon itt, a somlyói hegyek között valóban égi édesanyánk vendégei vagyunk – „itt, ebben a természet adta utolsó vacsora termében” vele vagyunk az imádságban, a Szentlélek eljövetelét várjuk és e Lélek ajándékaiért könyörgünk. Kívánkozunk a vendégségébe, mert keressük a Szűzanya közelségét. Szeretnénk letenni nála a terheinket, ugyanakkor magunkkal vinni valamit a hely szentségéből, erőt merítve lelkünk számára.
Máriának az evangéliumban hallott válasza nyomán Marian Waligóra rámutat: így kell válaszolni, ilyen rövid, egyenes és határozott választ kell adni az Úr hívására. Ennyire egyszerű ez, és milyen könnyű lesz tőle a lélek!
A częstochowai házfőnök a nemrég elhunyt angol kisfiú, Alfie Evans történetéről is beszél, a keserű csalódásról, hogy a bíróság úgy döntött, le kell venni a gépekről, amelyek életben tartják. Arról szól, hogy a világ elfelejtette a szeretet parancsát, elfelejtette az ember legalapvetőbb jogait, az élet értékét, s azt, hogy a legvédtelenebbeket kell a legjobban védelmezni. Eltávolodtunk Mária szent és tiszta szavaitól, az Anyától, aki szereti az életet, és azonosul Isten akaratával. A szónok megköszöni a zarándokoknak, hogy eljöttek, és ígéri, elviszi imáikat a Fekete Madonnához. Himnuszunk kezdősorával kér áldást ránk, családjainkra, életünkre. Majd Fekete István szavaival újra csak imára buzdít, és Istenhez való hűségre. Végül arra kéri az ünneplő tíz-, talán százezreket, mondják vele együtt Mária szavait: „Istenem, legyen nekem a Te igéd, a Te szavad szerint!” És ismételjék még egyszer, hangosabban: „Istenem, legyen nekem a Te igéd, a Te szavad szerint!”
Egy hegynyeregnyi ember visszhangozza Csíksomlyón a lengyel pálos magyarul mondott szavait – Szűz Mária, Isten anyja szavait. A prédikáció után aztán Mária szépségéről énekelnek, a vendégség következő részében pedig az Anyával együtt a Fiúra szegezik tekintetüket, aki önmagát adja táplálékul.
Az ég közben beborul, megered az eső, de még ez is jó, szép ez is – ernyőkkel, esőkabátokkal könnyen kivédhető, csöndes eső. Mire befejeződik a szentmise, mire a himnuszok is elhangoznak, eláll, nem akadályozza a lejutást a hegyről. Vannak keresztalják, amelyek a kegyhelyen maradnak éjszakára is, és megnézik a felkelő napot pünkösd hajnalán. Mások hosszabb-rövidebb pihenő után hazaindulnak, s este már ismét a saját falujukban köszönti őket a harangszó. Templomukban az ősi székely himnusszal adnak hálát az ünnepért, a búcsú kegyelmeiért: „Hazajöttünk, megáldott a csíksomlyói Szűz Mária.”

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..