A csend meghosszabbítása

 

Megérte a sok megpróbáltatás?

– Mostani eszemmel sem csinálnám másként. Ma azt mondanám, hogy a népdal kultúrába ágyazottságát vizsgáltam, azt, hogy miként épül be a folklórba, az életmódba, a világképbe, a társas kapcsolatokba, a szakrális kommunikációba. Ráéreztem, hogy a népdal hogyan működik természetesen, a mindennapi életben. A gyűjtések ráébresztettek arra, amit egész énekesi és kutatói pályámon azóta is képviselek: a magyar népdal minket segít. Nem az a feladatunk, hogy a hagyományt mentsük meg a mi okosságunkkal, hanem az, hogy magunkat mentsük meg a hagyomány bölcsességével.

Ez mit jelent?

– Azt, ahogy én a néni énekét meghallom és élettörténetének megismerésével megértem, vonatkoztatni tudom a saját életemre. A népdalt hallgatva felismerem, hogy rólam szól, akiről ott szó van, akár én is lehetnék. A saját testemen, lelkemen, élettörténetemen keresztül átszűröm a néni által számomra fönntartott ősi kincset. És ez erőt, energiát ad, harmonizálja és stabilizálja a személyiséget.

Hogyan lett a népzenéből világzene?

– 1995-ben a Nemzeti Múzeum főrégésze megkért, hogy készítsem el a millecentenáriumi kiállítás kísérőzenéjét. Ebből lett a Világfa lemezem. Az archaikus magyar népköltészet legszélesebb ívét próbáltam fölvázolni, úgy, hogy minél közelebb legyen az ősi magyar kultúrához, hiszen honfoglalás kori tárlathoz kellett zenét alkotnom. Azzal a gondolattal játszottam el, hogy mi lett volna, ha a magyarság ősei nem nyugatra, hanem másfelé, keletre vagy délre indulnak el, milyen kulturális, zenei találkozásaink lehettek volna. Ennek megjelenítéséhez Hortobágyi László zeneszerzővel használtunk gamelán gongot, arab citerát és japán fuvolát. Azt akartuk bemutatni, hogy a magyar népzene mennyire egyetemes, tértől, időtől függetlenül ható. A világfa számomra azt szemlélteti, hogy a gyökerek és az ágak térben és időben, vertikálisan és horizontálisan hogyan kötik össze a törzzsel a különböző végeket. Éneklem is később a Belső hang lemezemen, hogy „Földanya lábam alatt, Égapa fejem felett, Én magam a tengely, Én magam a tengely. Gyökereim erősen, Gyökereim biztosan, Tartanak a szélben, Tartanak a szélben.” A Világfát nem azzal a céllal készítettem, hogy világzene lesz belőle. A skatulyák mindig kívülről jönnek, és ha nem férek be egy előre gyártott dobozba, átraknak egy másikba, vagy én magam feszegetem a skatulyák határait. Ezért is van az, hogy nem áll más a névjegykártyámon, mint Lovász Irén, mert ha bármit ráírnék még, az kirekesztené azt a többit, ami szintén én vagyok.


 

Azt nyilatkozta egyszer, hogy reformátussága sem kizáró, hanem befogadó.

– Nagyon fontos, hogy legyen egy tengely, egy tartópillér, amibe kapaszkodhatok, de ugyanilyen fontos, hogy az ember nyitott és befogadó legyen, tisztelje a másik ember szentségét is. Mária-éneket is adok elő, protestáns és katolikus templomokban egyaránt szívesen énekelek, és a Patrona Hungariae gondolat fontos szerepet kap az Égi hang lemezemen.

Nemrég zsűrizett egy zsoltár- és népdaléneklő versenyen. Mik a tapasztalatai?

– Református középiskolák növendékei indultak rajta. Lenyűgözött egy zilahi fiú, nyolc lány Székelyudvarhelyről és a sárospatakiak éneke, mert mindannyian természetesek és hitelesek voltak. Manapság sokan műnépies hangon éneklik a népdalokat, és mesterségesen a zsoltárokat, ami ettől hamissá válik, nem lesz igaz. Ezzel szemben a nyolc lánytól úgy hangoztak a zsoltárok, hogy visszaröpültem velük a zsoltáros időkbe. És ezt az őserőt a népdalokkal tovább tudták fokozni. Elérzékenyültem attól, ahogy énekelték a Szivárvány havasánt, a régi stílusú pszalmodizáló népdalaink legcsodálatosabbikát. Úgy adták elő, mintha nyolcan egyek lettek volna. Őszintén és a gyökerekből táplálkozóan tudtak énekelni, a belső és a külső harmóniában volt náluk. Ezt kellene megtanulni tőlük a fővárosi fiataloknak is, akiknek már sajnos nem „földszagú” az éneke.

Daloló körével is a hiteles népdaléneklés fennmaradását szolgálja.

– Azt szeretném elérni, hogy a mai, nagyvárosban élő embernek legyen lehetősége találkozni azzal az örömmel, amit az ősök hagyatékának befogadása, fenntartása és reprodukálása jelent, vagyis mindenkinek legyen módja megélni mindazt a gyógyító erőt, ami a magyar népdalból származik. Éppen ezért énekelhet itt velünk bárki. Egy lány azt mondta, hogy mióta idejár, azóta számára vége van a bicebóca létnek. Rendkívül fontosnak tartom a népdalok szerepét a lelki egészség, a lelki béke megtalálásában.

A Gyógyító hangok négyrészesre tervezett CD-sorozatának címe is ezt tükrözi.

– A zene segítő, jótékony funkciója minden kultúrában megvan, ami az éneklés által különösen megjelenik, mert ilyenkor az ember teste válik hangszerévé. Ha csak rezgünk, dúdolunk szöveg nélkül, az is pozitív hatással van ránk, mert a zene a fizikai és a lelki húrok interferenciája. Rendkívül összetett dolog az emberi hang fiziológiai szerepe, és biztos vagyok benne, hogy nagy luxus, ha nem használjuk.

A sorozat első darabja az Égi hang lett.

– Ez a szakralitás megélését segíti a magyar keresztény ünnepek, karácsony, húsvét, pünkösd mentén, a népénekeink által. Ha karácsonykor a testünkön, lelkünkön áteresztjük azokat az énekeket, amelyek a születésről, a fényről, a békességről és a szeretetről szólnak, akkor ezzel saját magunkat visszük közelebb az ünnep üzenetéhez, és cövekeljük le az idő forgatagában. Az idősíkból kiemelkedő minőségi, szakrális idő az antropológia szerint az ünnepek ideje, melyek ezzel a profán idő folyamából is kiválnak.

A Belső hang címet viseli a második lemez. Ezzel az elcsendesedéshez visz közelebb.

– Én a jó zenét a csend meghosszabbításának nevezem. A jó zene a csend része, mert a belső hangunkra segít rátalálni. Ehhez el kell csendesednünk, ki kell zárnunk a külvilág hangjait, zajait. A madárfüttyöt és a patak csobogását is csak a csendben hallhatjuk meg. Az volt a célom, hogy az embereket visszavezessem a legbelsőbb, legtitkosabb, legőszintébb és legpőrébb önmagukhoz. A Belső hang meditatív utazás a zene, a harmónia természetes eszközeivel. Az énünk mélyén szunnyadó erők: a föld, a víz, a tűz és a levegő érintése a legősibb magyar imádságok, énekek, archaikus népdalok, gregorián dallamok segítségével, a legtermészetesebb hangszer, az emberi hang és a négy elemet megjelenítő hangszerekkel történik.

Advent is az elcsendesedésről szól.

– Az antropológia szerint minden rituális átmenetnek három része van: egy bevezető, egy határhelyzeti és egy befogadó szakasza. Ez a nagy átmenet az advent a karácsonyi ünnepkörben, ami elválaszt minket addigi életünk szennyétől, piszkától. Nem lehet úgy belépni a szent időbe, hogy csak éppen ledobjuk a küszöbön a sáros csizmánkat, és utána máris ott vagyunk ünnepi lélekkel karácsonyeste. Várakozás nélkül nem lennénk méltóak befogadni a Fényt, a Szeretetet, karácsony legfőbb üzenetét. Azzal, hogy deszakralizáljuk az ünnepeket, ebben a posztmodern, fogyasztói világban a mentálhigiéné ellen is hibát vétünk. Tavaly advent elején Londonban koncerteztem, ahol akkor már hetek óta minden kirakat ki volt világítva, nagy csinnadratta volt, folyamatosan vásárlásra, fogyasztásra ösztönöztek. Nehéz ilyen külső zajban megtartani a belső elcsendesedést, mégis törekednünk kell rá. Ezt képviselem, ezt igyekszem továbbadni a gyerekeimnek és a hallgatóimnak az egyetemen és a koncertjeimen keresztül is. Az adventi koncertem idén is arról szól, hogy lassuljunk le, csendesedjünk el, hallgassunk a belső hangra, legyünk méltók az égi áldásra.

Fotó: Varga Gábor (portrék)/Müpa