De a forró égöv alatt ilyenkor is zajlik az élet, és aki ott járt, a hosszú és hideg sötét téli estéken előveszi emlékeit és lapozgat bennük. Így várja a tavasz visszajöttét.
A felhagyott aranybánya felé vezető erdei úton járunk, a venezuelai San Isidrótól délre a hegyekben. Varsacsapdáink már kint lógnak. Felmérjük ennek a csodálatos helynek a lepkevilágát. Már az erdőszegélyben soha nem látott fajok repkednek, és egyébként is lepkék mindenütt! A lombok árnyékában, a napsütötte levelek mozaikja körül üldögélnek és kergetőznek. Várom, hogy a sok gyönyörűség között feltűnjön a ritka szépségű Arkász. Tudom, hogy ezen a vidéken két vagy három faja is él ennek a Lángszinérfélék (Lycaenidae) Farkincásrokonú (Eumaeini) tribuszát képviselő génusznak. Nevük görög mitológiai eredetű: Zeusz és Kallisztó fia volt Arkász, aki az árkádiaiak ősapja lett. Árkádia a görögök szerint költői szépségű vidék, akárcsak a benne lakók.
A lepkék szárnyainak felszíne csillogó zöld vagy kék színű, fonákjuk aranyos csillogású zöld, fekete pikkelyekkel teleszórva. Hátulsó szárnyaikon hosszú faroknyúlványokkal, farkincákkal. Egyesek ezekre azt mondják, megtévesztő funkciójuk van. Véleményem szerint inkább ezzel díszelegnek kevésbé pompás rokonaik között. Egész nap járjuk az erdőt, de nem találkozunk velük. Tehát a múzeumi példányok vizsgálatából és kollégáim elbeszéléseiből származó ismereteim nem bővülnek saját, az életből ellesett tapasztalatokkal.
Előveszem képeimet, egyiken a Császári Arkász (Arca imperialis) nősténye szívogat nedvességet a vörösre égetett kerámialapon. Ez a lepkefaj Dél-Amerikában ott, ahol nincs fagy, mindenütt megtalálható, még emberi településeken is. Hívatlan vendég? Vagy számunkra jel, hogy milyen jó hozzánk a mennyei Atya, aki megmutatja nekünk, mennyire gazdagok vagyunk? Tündöklő lepkékkel, illatos virágokkal és éneklő madarakkal igyekszik benépesíteni még azokat a helyeket is, ahol egyáltalán nem is számolunk az élettel. Mert mindenütt, ahol az élet kibontakozhat, költői szépségű a hely, és a látszólag örök fagyba, a kínzó hidegbe is visszahozza a reményt, az újrakezdés ígéretét.
