– A konferenciára minden érintettet meghívtunk: civil szervezeteket, a polgármestereket, a közüzemi cégeket, bankokat. Előadást tartott Vecsei Miklós, a szeretetszolgálat alelnöke. Azt a folyamatot próbálta érzékeltetni, ahogyan rengeteg család szinte szétesett a családfő munkavesztése, meggyengülése miatt – mondja Fazekas Mária. – Gergely Béláné , a Jászárokszállás és Vidéke Takarékszövetkezet igazgatója, az egyetlen jelen lévő hitelező vezetője arról beszélt, hogy ők soha nem kínáltak devizahitelt az ügyfeleknek, mert sejtették, hogy ebből adott esetben baj lehet, és nem akartak nekik ártani. A bajba került családok helyzetéről gondolkodva fontos tudatosítani, hogy a felelősség közös: a bankok is hibát követtek el. Ők is részei voltak a rendszernek, sőt sokszor nagyobb a felelősségük, mint a családoké, mivel gerjesztői voltak a felelőtlen hitelfelvételeknek. Ez természetesen nem jelenti a családok felmentését: megfontoltabban kellett volna dönteniük, de ehhez felnőttebb gondolkodásra, a fogyasztás kultúrájára lenne szükség, amelyhez a társadalmi környezet nemigen segíti hozzá a hétköznapok emberét.
Major Gábor, a máltai szeretetszolgálat Hitel-S a Hegyháton projektjének szakmai vezetője az adósságba csúszás fázisait mutatta be a szeretetszolgálat és a Tutor Alapítvány közös hevesi konferenciáján. A gazdasági válság sokakat csaknem védtelenül ért – az után, hogy korábban nyakra-főre kínálták nekik a hiteleket a biztosítók, a bankok, „természetesen” anélkül, hogy az apró betűs részt elolvastatták volna velük. Az eladósodás folyamata legalább annyira mentális, mint gazdasági, hangsúlyozta az előadó. Az érintett fokról fokra csúszik bele, és sokszor hosszú időn át szeretné maga előtt is tagadni, hogy előbb-utóbb nem lesz képes fizetni a részleteket. Kétségbeesetten próbál felszínen maradni, vagy struccpolitikát folytat. Nagy előrelépés, amikor ki tudja mondani, hogy egyedül már nem képes boldogulni, segítségre van szüksége. Jó, ha ilyenkor van kihez fordulnia, ha egy külső szem is rátekint a bajba került család helyzetére. Nagyobb településeken az önkormányzatoknak kötelességük adósságkezelő szolgáltatással segíteni a lakosokat, ám kisebb helyeken szinte sehol nem létezik ilyen. Jó lenne, ha az önkormányzatok ráébrednének, hogy ennek bevezetése az ő érdekük is. Sajnos sokfelé előfordul, hogy maguk az önkormányzatok is eladósodnak, vagyis ez egyáltalán nem könnyű kérdés.
– Az én előadásom – folytatja a projektvezető – az eddigi munkánkról szólt. Ötszáz háztartás lekérdezésével szükségletfelmérést végeztünk, a kérdőíveket most dolgozzák fel. Online közvélemény-kutatásba kezdtünk azzal kapcsolatban, hogy a megkérdezettek kiket tartanak felelősnek az eladósodott családok helyzetéért, és miben látnák a megoldást. Egy pénzügyi és egy szociális mentor pedig munkához látott a térségben: eddig nyolcvanhárom esettel kezdtek foglalkozni. Kilenctől délután háromig minden hétköznap zöldszámon várjuk a segítséget kérők hívásait időpontegyeztetés céljából. Tarnabodon, Erken és Hevesen irodánk is van, de szívesen el is megyünk a hozzánk fordulókhoz. – Hogyan tudnak segíteni a nehéz helyzetbe került családokon? – kérdezem. – Mindig azzal szoktam kezdeni, hogy pénzt nem tudunk adni, ez a program nem a segítség e közvetlen módjáról szól – válaszolja Fazekas Mária. – Mi egyrészt abban próbálunk segíteni, hogy a családok képesek legyenek jobban felismerni és mozgósítani saját erőforrásaikat. Egy család általában nem csak egyfelé tartozik. Jó, ha van valaki, aki alaposan tanulmányozza, átlátja a helyzetét, és esetleg képviselni is tudja a szolgáltatókkal vagy az önkormányzattal való tárgyalás során.
A szolgáltatóknak jó néhány felszólítást kell küldeniük addig, míg egy családot végül kikapcsolnak a rendszerből. Ha valaki hosszabb időn át nem fizet, az önkormányzat értesítést kap erről. Sajnos azonban az önkormányzatoknak általában nemigen van kapacitásuk ezekkel az esetekkel alaposabban foglalkozni. A vidéket gyakran járják pénzügyi tanácsadó cégek emberei, de ők inkább a cégük érdekeit képviselik. Jó, hogy általunk független, kizárólag az adósok érdekeit szolgáló szakemberek is jelen vannak a térségben. Mi összehozhatjuk azokat a feleket, akik amúgy soha nem találkoznak vagy egyeztetnek egymással. Fontos szerepünk lehet a kommunikáció, a közös gondolkodás előmozdításában. Közvetítők lehetünk a szolgáltatók, az önkormányzatok és a segítőszervezetek között. Ráébreszthetjük őket, hogy valójában közösek az érdekeik, és ezek ráadásul egybeesnek a családok érdekeivel. Senkinek nem jó, ha családok esnek szét, mennek tönkre. Általános tapasztalatunk: a családok többsége fizetni akarja a számláit.
A konferencián is egy asztalhoz ültettük a feleket: a Hevesi kistérségi társulás elnökét, Tarnaörs, Erk és Erdőtelek polgármestereit, a vízművek, a Tigáz és az Émász kintlevőség-kezelőit, a takarékszövetkezet igazgatóját és Heves város egyik bírósági végrehajtóját. A beszélgetés során felvetődött, hogy megoldást jelenthetne-e az adósságok részbeni elengedése. A Hevesi kistérségben az egyetlen település Tarnabod, ahol bevezették az adósságkezelést. A polgármesterek általában berzenkednek ettől. Vannak települések, ahol pedig egyszerűen azt gondolják: a tartozás magánügy, semmiképp sincs vele dolga a lakóhely önkormányzatának. A Tigáz és az Émász képviselői felvetették: más megyékben már bevezették az előrefizetős órát, amely kizárja, hogy valaki tartozzon. Ez azonban többe kerül az átlagos óráknál. A szolgáltatóknak talán még az is megérné, hogy ingyen felszereljék, ha ezzel elejét vehetnék a családok eladósodásának. A vita során felmerült a kérdés: egyáltalán hogyan halmozódnak fel olyan hatalmas tartozások? Hogyan lehetséges, hogy a szolgáltatóknál nem szólal meg hamarabb a vészcsengő? A cégek munkatársai ismertették a leggyakoribb okokat: törvény kötelezi őket többszöri felszólítás megküldésére, mielőtt leállítanák a szolgáltatást; megesik, hogy az átalányösszeg jóval alacsonyabb a tényleges fogyasztásnál, továbbá előfordul, hogy a fogyasztó más óraállást rögzít a valóságosnál, hogy kevesebbet kelljen fizetnie, és ez később egy nagyobb összeg formájában üt vissza. A végrehajtó leszögezte: mindent meg kellene tenni annak érdekében, hogy ne szaladhassanak el a tartozások, és az is fontos, hogy ő elvégezhesse a munkáját, ha egy család végképp nem fizet. Ha híre terjed a szomszédság körében, hogy valakinél végrehajtó járt, mások mindent elkövetnek majd, hogy ezt elkerüljék – vélekedett. Ám megemlítette azt is: megesett, hogy öngyilkos lett, akinél nem sokkal korábban végrehajtóként járt.
Nagyon fontos, hogy együttműködjünk más segítőszervezetekkel, például családsegítőkkel vagy gyermekvédelemmel foglalkozó, a gyermekek esélyeinek növeléséért küzdő kollégákkal – mondja Fazekas Mária. – Ez az, amire már korábban is utaltam: hogy egységként kell a családokra tekinteni. Messzire ható, hogy egy gyermek mit lát maga körül otthon, hogy a szülei boldogulnak-e, képesek-e megoldani a problémáikat, vagy uzsorahitelek gúzsba kötik őket. Fontosak a munkába visszaillesztő programok, fontos a tarnabodi bontóüzem és a gyerekház is, amely anyák és gyermekeik számára egyaránt nyitva áll, közösségi teret jelent. Fontos, hogy a nehéz sorsú emberek megérezzék: nincsenek egyedül, mi mellettük állunk. Fontos a jelenlétünk, ezt napról napra tapasztaljuk.
