A család a jövő bölcsője

Az ünnepi szentmisét Márfi Gyula érsek mutatta be Pintér Tamás Pius nemesvámosi és Mód Miklós devecseri plébánossal, a családpasztoráció egyházmegyei referensével együtt. A főpásztor szentbeszédében a tékozló fiú története alapján Isten irgalmas szeretetéről és a bűnbánat fontosságáról beszélt. A példázattal Jézus kifejezi, hogy Isten mindenkor tiszteletben tartja az ember szabadságát, ugyanakkor szól arról is, hogy a szabadság túlhajtásai veszedelembe, sőt kétségbeesésbe sodorhatják az embert. Szép példát állít ugyanakkor az evangéliumi történet arról, hogy a megbánás, a bűnbánat megszabadíthatja a megtévedt embert bűnei terhétől Isten irgalma által. Manapság a bűn, a bűnösség kérdésében súlyos relativizálás zajlik a világban – mondotta Márfi érsek –, s néha a törvények is megengedik, sőt jogossá emelik a bűnt a társadalomban. A főpásztor utalt az abortuszra, a válásra, az élettársi kapcsolatra: ezeket ma személyiségi jogként fogadja el a világi törvénykezés, ugyanakkor azt nem vizsgálják, hogy ezek miképpen sértik a gyermek jogait. Nagyon fontos tehát – mutatott rá az érsek –, hogy a családok felelősséggel szeressék a gyermekeket, józan bűnbánatra neveljék őket kicsi koruktól, s a felelős szeretet kösse össze a szülőket és a gyermekeket is.

A szertartás után a lelkinap vendégeként Kopp Mária orvos, pszichológus, a SOTE Magatartástudományi Intézet tudományos igazgatóhelyettese tartott vetített képes előadást A család szerepe a személyiség fejlődésében címmel. Bevezetőben a professzor asszony a házasság jelentőségéről, fontosságáról, minőségéről beszélt. Történetileg visszatekintett régebbi korokra is, amikor a házasságot vagyoni, származásbeli érdekközösségek határozták meg, s amelyekben nagyon ritkán alakulhatott ki az a keresztény családmodell, amely a házasságot életközösségből életszövetséggé tehette volna. A házasság férfi és nő önkéntes vállalásának örök életre szóló szövetsége, amelyben a felek egymás boldogítására és az Istentől kapott gyermekek felnevelésére szövetkeznek, mutatott rá. Manapság a sok válás, a meg nem született gyermekek sokasága, az elkötelezettség vállalása nélküli együttélés elterjedtsége azt mutatja, hogy a bizalom válságba jutott ember és ember, férfi és nő között. A bizalom képessége, megteremtésének a feltétele, alapja a jól működő család. Ebből az következik, hogy a legfontosabb gazdasági feladat is a családnak és a család azon funkcióinak erősítése volna, amelyekkel az emberekben az egymás iránti bizalom, valamint ennek másik oldalaként a megbízhatóság képessége kifejleszthető.

A bizalom hiányát jelzi a gyermekáldás elutasítása, illetve a gyermek nem vállalása. Míg a nyolc általánost vagy kevesebbet végzett fiatalok tervezett gyermekei megszületnek, az érettségizett vagy magasabb végzettségű fiatalok körében sokkal kevesebb születik, mint ahányat szeretnének. Felméréseik szerint a mai fiatalok 20 százaléka három, 60 százaléka két gyereket szeretne, és csak három százalékuk mondja azt, hogy egyet sem. S a magasabb végzettségű nők nagyon súlyos hátrányba kerülnek a velük azonos végzettségű gyermektelen nőkkel vagy férfiakkal összehasonlítva, ha gyereket vállalnak. Mert szeretnének időt szakítani a nevelésre, de mégsem akarják veszni hagyni a hivatásukba fektetett energiáikat. Ez egyébként az ország számára is nagy veszteség lenne. Kollégáival együtt a professzor asszony mozgalmat indított annak érdekében, hogy megkönnyítsék az iskolázott nők számára a gyermekvállalást. Az előadást követő fórumon erről részletesen is szólt a vendég a családok kérdéseire válaszolva. Kiemelte többek között a részmunkaidő, a távmunka, a rugalmas munkaidő, az otthon végezhető munka lehetőségeinek kiterjesztésére vonatkozó indítványaikat. Sokat enyhíthetne a mai válságos demográfiai helyzeten a nők részmunkaidős foglalkoztatásának jelentős növelése (nálunk ez ma négy százalék, míg Európa egyes államaiban eléri a negyvenet). A lakástámogatási és az adórendszer megfelelő átalakítása – ahol a kedvezményezettek volnának a gyermekes családok – ugyancsak fontos volna. Szó volt még a gyereket vállaló fiatalok lakáshoz jutásának támogatásáról, a bölcsődék, óvodák, családi napközik száma növelésének igényéről, a nagyszülők, otthoni gyermekgondozók szerepének elismertetéséről, a férfiak családi feladatokban való jelentősebb részvételéről, a férfiak és a nők családon belüli szerepmodelljeiről, az otthonteremtés feltételrendszeréről, a gyermekek esélyegyenlőségéről, a társadalom- és egészségbiztosításról és a „Három királyfi, három királylány!” mottóval indított mozgalomról, amely a harmadik gyermek megszületését, a harmadik gyermek vállalását segítené elő a családokban, amely nemzetmegtartó feladat értékű is egyúttal. Hangsúlyt kapott továbbá, hogy már óvodáskortól nevelni kell a gyermeket a családban a férfi és nő, az anya és az apa, a testvérek együttműködő együttélésének elfogadó módozataira, a társaskapcsolati együttélési formákra. S elhangzott, hogy manapság az úgynevezett gender-szemlélet társadalmi szintű eltorzulásával, a liberális irányzatnak a nemek feloldásával relativizáló álláspontjával szemben az isteni akarattal azonosuló, a Teremtő által elrendelt törvényekkel családot építő szemléletet kell erősíteni a keresztényeknek szóban és életpéldájukkal is. A családi összejövetelen az előadásba többször bekapcsolódott kiegészítésekkel Márfi Gyula érsek is, például az úgynevezett másság elfogadása manapság erősen manipulált „tálalásának” kérdésében és a gyermekek jogainak vonatkozásában.