A hívást úgy értelmezte, hogy missziós munkát kell végeznie az írek között. Később, amikor püspök lett, nagy hangsúlyt fektetett rá, hogy kinevelje a helyi papi nemzedéket. A „szentek földjévé” alakította Írországot, amely az évszázadokon keresztül hűen megvalósította ezt az eszményt. Az Eucharisztia iránti mély hite átalakította nemzete életét, így az ír azon nemzetek közé tartozik, melyek sokat tettek a missziók ügyéért is. Patrik 461-ben hunyt el.
Jeruzsálemi Szent Cirill püspök és egyháztanító (Március 18.)
Az arianizmus idejében Jeruzsálem püspöke. Tevékenyen foglalkozott a katekumenekkel: az volt a célja, azt várta tőlük, hogy a keresztség szentségének felvétele után hitüket még jobban elmélyítsék, és az életükkel tegyenek tanúságot arról, hogy Krisztus követői lettek. Oktatásának mottója volt: „A keresztény Krisztus hordozója.” 386-ban halt meg. Ünnepét már az V. században megülték, a római kalendáriumba 1882-ben vették át.
Szent József (Március 19.)
A nyugati egyház legtöbb naptára szerint a X. századtól kezdve ezen a napon emlékeztek meg Szent Józsefről. A római kalendárium ezt a napot 1479-ben vette át először, majd 1621-ben az általános naptárba is bekerült. Rendszerint a Kisjézussal a karján ábrázolják, és a haldoklók pártfogójaként tisztelik, mivel halálos ágyánál Jézus és Mária álltak. II. János Pál pápa a Redemptoris custos (A Megváltó őrzője) kezdetű apostoli buzdításában olvassuk: „József egész élete hitbeli zarándokút volt… Egyszerűen »úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta neki« (Mt 1,24). Ez az első »tett« lett »József útjának « kezdete. Az út folyamán az evangéliumok egyetlen szót sem említenek, amit József mondott volna. József hallgatása azonban különleges jelentőségű. Éppen hallgatásából olvashatjuk ki teljesen azt az igazságot, amelyet az evangélium ítélete tartalmaz róla: »Igaz ember volt« (Mt 1,19).” [17.]
