Aztán feltűnik az úton a másik ugyanilyen lepke, citromsárga szárnyait jól látni a sötét fák kontrasztja előtt. Röpte álomittas, de már hirdeti: visszatért az élet, újra kibomlik a rügy, virág fakad. Melyik lepke ez? Nézzük meg közelebbről! Testét finom, de vastag gyapjas szőrzet borítja, de homloka és csápja rőtszínű. Lábai sárgák. A szárnyak karéjosak mindegyiken egy kerek folttal, ami a felszínen narancssárga, a fonákon ugyancsak rőtszínű. Az erek erősen kirajzolódnak. A német azt mondja rá: Zitronenfalter. A magyar azt mondja rá: Bengei Rőtcsáp. Valóban citromsárga színű a szárnya, ezért lehet „citromlepke” is. Sokan így hívják. De a citromhoz csak a szárnyainak színe miatt lehet köze. Citromszín szárnyú lepke… Az eredeti magyar név sokkal találóbb, mint a németből átvett „citromlepke”. A név ritmusa visszaadja a lepke csapongó röptét. Hernyója a kutyabenge (Rhamnus frangula) rügyeit és leveleit fogyasztja – ezért „bengei”, és rőtcsápja csak a Surán-rokonúaknak van, akiket ez a faj is képvisel. Tudományos nevén: Gonepteryx rhamni.
A petéket a nőstény nagy figyelemmel árnyékos helyen levő kutyabenge-bokrocskákra rakja egyesével. Itt fejlődnek és táplálkoznak a zöld kukacszerű hernyócskák, hogy tavasz végére már be is bábozódjanak. Az elegáns, hegyes fejpajzsú bábot selyemszál hurkolja a levélszárhoz vagy friss, még zöld ághajtáshoz. Szinte lehetetlen megtalálni. Az ivarérett lepkék a kora nyári esőzések után kelnek ki, csapongva szállnak virágos erdei tisztásokon, erdők szélén. Csak a hímek citromszínűek, a nőstények fehérek vagy haloványzöldek. Igen jól látnak, de abban, hogy az ivarok egymásra találjanak, nemcsak a hímek sárga színe, hanem szemüknek nem látható ultraibolya színű foltjai és különleges pikkelyeik illata is segít.
A nagy júniusi csapongást igazi nyaralás követi: a hőséget hűvösebb helyekre húzódva, sokszor mozdulatlanul vészelik át, és csak a nyárvégi esőzésekkel elevenednek meg újra. Ilyenkor tévednek el a lakott területekre is, ahol előszeretettel táplálkoznak a parkokban ültetett virágmezőkön. Ilyenkor gyakori vendégei kertjeinknek. Télire a lepkék barlangokba, padlásokra, üregekbe húzódnak. Megmerevszenek, testnedveik megváltoznak, és csak a tartós enyhe, hóolvadásos időben kelnek újra életre. Ilyenkor enzimjeik újra beindítják a testnedvek keringését. A legelső nappali lepkéink közé tartoznak, sokszor a havas erdőn is feltűnnek, akár síelés közben is, ha már nagyon olvad a hó.
És ekkor kezdődik a lepkék számára az igazán fontos időszakasz. Az igazi párkeresés, az utódlás és peterakás. Jó néhány példány csak a nyár beköszöntével hullik vissza az erdő avarjára, és tér vissza a porba, ahonnan vétetett. Így egyikük-másikuk akár tizennégy hónapig is elélhet, ami igazán matuzsálemi kor a pikkelyes szárnyú teremtmények között, ahol az átlagéletkort napokban számoljuk. Micsoda élni akarás van ebben a kis teremtményben! Nemzedékről nemzedékre hű ahhoz a szövetséghez, amelyet velünk is megkötött az Atya. Őrzi és továbbadja az életet, amíg világ a világ.
