Az alig ezerlelkes Kemence község legrégebbi építménye, a volt megyeháza 1751-ben készült el, ám öt esztendővel később átalakították. Jelenleg iskola működik a falai között. A római katolikus templomot 1769-ben emelte a falu közössége, Kisboldogasszony tiszteletére szentelték fel. Mivel a tornya 1804. január 3-án rádőlt a templomra, klasszicista stílusban átépítették, s a viszonylag nagyméretű hajóhoz képest kicsi, huszonhét méter magas tornyot kapott. A település erdős részén több panzió, ifjúsági tábor létesült, szokatlan módon még strandot is kialakítottak. Itt halad keresztül a Kemencei Erdei Múzeumvasút, amely ma már csak hétvégéken és ünnepnapokon közlekedik, március közepétől október végéig. A község határát jelző tábla közelében, egy erdei tisztáson két monumentális emlékkő található. Az egyiken azok neve szerepel, akik a Börzsöny erdeiért éltek és haltak, a másikra Áprily Lajos Szeret az erdő című versét vésték.
Kemencétől nincs messze Drégely vára, ahol hajdan a hős Szondi György várkapitány és vitézei csatáztak a törökkel. A hely szelleme ma is megigézi azokat, akik az igen meredek hegyoldalon képesek fölmászni a több mint négyszáz méter magasságban, egy andezitkúpon épült vár romjaihoz. A legenda szerint egykor óriások is tanyáztak errefelé, nyomaik felfedezhetők az Óriás-kőnek nevezett sziklánál. Lentebb, Drégelypalánk községben látható a Szondi-szarkofág, az 1762-es pestisjárvány emlékére emelt Szentháromság- szobor és az Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére felszentelt barokk stílusú templom, ahol a népszerű szent ereklyéjét is őrzik.
„…feljöve Márton, az oroszi pap” – Arany János Szondi két apródja című balladájának sora jutott eszembe, amikor a nagyoroszi Szent Miklós-templom mellett álltunk meg pihenni. Nagyoroszi az ország egyik legrégebbi települése, Kezdetben Oroszfalunak nevezték, hiszen Könyves Kálmán király galíciai és lodomériai oroszokat telepített le itt. Lakói már az Árpád-korban királyi testőrök, valamint a palota és a vár ajtónállói voltak Visegrádon. A barokk templom 1764–1768 között épült Schönk Mátyás tervei alapján. 1909-ben részben átalakított klasszicista stílusú berendezésével, feketemárvány oltárával, tízváltozatú orgonájával jelentős kultúrtörténeti értéket képvisel. A templomban őrzött céhzászlók közül az 1980-as években innen kerültek elő az oroszi csizmadiák és építőmunkások zászlói.
Továbbhaladva a Börzsöny szép tájain, elkerülhetetlen a várromjáról ismert Nógrád község. A falu története a honfoglalás előtti időkre vezethető vissza. Szent István király városi rangra emelte, és a megye székhelyévé tette. A vár Mátyás idejében élte fénykorát, később sok viszontagságon ment keresztül, a Rákóczi-szabadságharc leverése után a császári csapatok lerombolták. Migazzi Kristóf váci püspök építtette település jelenlegi Nagyboldogasszony-templomát, melyet 1757. augusztus 28-án szenteltek fel. A barokk jellegű épület egyhajós, délnyugat-északkeleti tájolású, berendezései közül a fő- és mellékoltárok és a rokokó szószék jelentősebb.
Szendehely eredeti neve Szenthely volt. A német ajkú település a Naszály hegy lábánál található. Az itt letelepedő németek 1717-ben a bajorországi Franken vidékéről érkeztek Magyarországra. A község a váci püspök uradalmához tartozott, ezt a területet valószínűleg még Szent István adományozta az egyháznak. Szendehely jelenlegi temploma a régi istenháza helyén épült, 1873-76-ban. Eredeti oltárait homokkőből faragták, főoltárának XVIII. századi képe Szűz Mária születését ábrázolja. Orgonáját a régi templomból helyezték át, 1876-ban Kobza Ágoston egri orgonakészítő javította és nagyobbította. A toronyban három harang lakik, köztük a legrégebbi Budán készült.
A németek fejlett szőlőművelési kultúrát hoztak magukkal: a környékbeli lankákon lévő, mintaszerűen művelt szőlőskertek bizonyítják, hogy az utódok sem felejtették el a vincellérség alapvető fogásait. A Börzsöny szélén fekvő település új részén egy kis kápolna található. Katalinpusztán nincs templom, de áll itt egy fa harangláb. Katalinpuszta Nógrád megye nyugati kapuja, itt halad keresztül az országos kéktúra vonala, és vezet a híres Násznép- barlanghoz.
Verőcén található az ország egyik legszebb fekvésű temploma: szinte a teljes Dunakanyar látható a dombról, Visegrádtól Vácig. A templom 1736–1743 között épült, barokk stílusban. Az egyhajós, homlokzati tornyos templom építésekor felhasználták a középkori templom kőanyagait. A gazdag faragású főoltárt és a mellékoltárokat a XVIII. század második feléből származó barokk szobrok díszítik (Szent András, Szent Rafael, Szent Vendel, Szent Anna, Szent Joachim). A Mária-oltárkép a czestochowai kegykép másolata, feltehetőleg a XVIII. századból való. Keresztelőkútja és orgonája a XIX. század elején készült. A templom lábánál található, Keresztelő Szent Jánost ábrázoló köztéri szobor Tóth Dávid alkotása, 2002-ben avatták fel.
Fotó: Gajdó Ágnes
