Anélkül, hogy magasröptű teológiai fejtegetésbe bocsátkoznánk, valamiképpen megközelíthetjük a kimeríthetetlen Titkot – Szent Ágoston tanácsát követve a szeretet útján. Ágoston mondja, hogy a szeretet az a szem, amely révén megláthatjuk, megsejthetjük a láthatatlan Szeretet-Istent. Ugyancsak Szent Ágoston írja: „Ha a szeretetet látod, látod a legszentebb Szentháromságot.” Aki nem szeret, nem ismerheti meg Istent, mert Isten Szeretet. Aki nem szereti testvérét, akit lát, hogyan szerethetné Istent, aki láthatatlan? – ismétli Szent János első levelében (vö. 1Jn 4,20).
Ezt a levelet mélyrehatóan magyarázza XVI. Benedek pápa Az Isten szeretet kezdetű apostoli körlevelében, megvilágítva az isten- és emberszeretet elválaszthatatlan egységét, „fölfoghatatlan összetartozását”. „A felebaráti szeretet út az Istennel való találkozás felé, s a felebaráttól való elfordulás Isten számára is vakká teszi az embert” (16. pont). Meg kell tanulnom, hogy a másikat Krisztus szemével, „szempontjából” lássam. Jézus az egyetemes testvér, azonosította magát a legkisebb embertestvérekkel. „Az ő barátja az én barátom. A felszínen látható mögött meglátom, hogy belül a szeretet gesztusára vár – az odafordulásra, melyet nemcsak az erre szolgáló szervezetek által végzek, s nemcsak esetleges politikai szükségszerűségből helyeslek. Krisztussal együtt nézem, és a másiknak ezért többet tudok adni, mint a külsőleg szükséges dolgok: a szeretet pillantását, amire annyira szüksége van. Itt mutatkozik meg az isten- és felebaráti szeretet kölcsönhatása, melyről Szent János első levele oly sürgetően beszél.” (18. pont)
Fokozatosan az emberi érzéki szerelem, az Érosz is barátsággá és Agapévá szublimálható, ha a személyközi kapcsolatokban a két fél kilép önző világából, megnyílik a Másik, mások felé. Erre segít bennünket a Szeretet Lelke.
François Varillon francia jezsuita azt fejtegeti, hogy a tiszta szerelem megtapasztalása talán a legkevésbé alkalmatlan arra, hogy sugallja az Istenben megélt szeretetet. Igaz, az emberi szerelembe/szeretetbe csaknem mindig belekeveredik egy bizonyos fokú önzés, birtoklásvágy. De a teremtő Lélek az önző Éroszt is átalakíthatja Agapévá. Varillon szép hasonlata szerint „megkülönböztethetünk benne egy fénysugarat, amely már hajnalodása idején is az örök Napból származik”.
(F. Varillon SJ : Isten alázata és szenvedése, SZIT, Budapest, 2002, 68.)
