A Biblia üzenete: Úrnapja – Lk 9,11b –17

A keresztény ember a hegyi beszéd távlatában azonban ráismer még egy fontos üzenetre mindebben: a mennyei Atya gondviselő Isten (vö. Mt 6,32), aki „atyai mindenhatóságát azáltal mutatja meg, hogy gondoskodik rólunk; hogy gyermekeivé fogad minket” (Katolikus Egyház Katekizmusa, nr. 270). A kenyérszaporításban megmutatkozó erő, hatalom valójában az Atyát hirdeti a Fiúban – ez a mindenhatóság pedig elválaszthatatlan az irgalmasságtól, amely a legnagyobb és legtökéletesebb tette Istennek, amelyhez nekünk is hasonulnunk kell (Mt 5,48).

Felmerül a kérdés: mi módon alakulunk át a mindenható és irgalmas Atya példája szerint, aki gondot visel ránk, és aki látva szükségünket, áldása révén kenyeret ad nekünk, hogy így tápláljon és erősítsen bennünket? Mi, akik a szentáldozásban annak a népnek vagyunk tagjai, amelyet a Messiás mennyei kenyere táplál, hogyan tudjuk felfedezni mindebben az előttünk álló küldetést és feladatot?

A Cebuban tartott 51. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus zárására küldött video­üzenetében Ferenc pápa két gesztusra utalt, amelyet Jézus az utolsó vacsorán vitt végbe, s amely megvilágítja az oltár Kenyeréből fakadó missziót: az első a lábmosás, a második a kenyér megtörése. Az előbbi az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek elkötelezett gyakorlására, a szeretetből fakadó szolgálatra kötelez minket, a második pedig a többi emberrel való osztozásra, függetlenül azok kultúrájától, vallásától, emberi élethelyzetétől. A megtört s azóta is megtörve közöttünk élő Kenyér nagy missziója ez: amint Istent irgalmassága arra indította, hogy mindenben osztozzon velünk, úgy nekünk is fel kell vállalnunk ezt a megtöretést, életünk szétosztását embertestvéreink között. Ha az égből alászállott Kenyér azzal mutatta meg szeretetét, hogy emberré lett, egy lett közülünk, a bűnt kivéve, s felvállalta még a szenvedést és a halált is; akkor mi sem tehetünk másképp. A megáldott és megtört Kenyér, amelyet testünkbe és szívünkbe fogadunk, ösztökél minket arra, hogy odaforduljunk a másik felé, vegyük észre gondját, baját, szükségét. Lássuk őt az Atya irgalmas szemével, cselekedjünk vele a mindenható irgalmasság törvénye szerint. Csak így leszünk méltók arra a Kenyérre, amelyet Krisztus nyújt nekünk.