Jacques Tissot: A szőlősgazda és a fügefa
Ferenc pápa szolgálata kezdetétől, de különösen az irgalmasság jubileumi évének meghirdetése óta állandóan az irgalmasság kinyilatkoztatását hirdeti, idézve az ószövetségi prófétákat és az Atya irgalmasságát megtestesítő, egyszülött Fia üzenetét. Nagyböjti üzenetében írja: Az Isten irgalmas szeretetének „drámája a megtestesült Fiúban éri el csúcspontját. Őáltala Isten határtalan irgalma árad ki, egészen addig a pontig, amíg »megtestesült irgalmassággá« válik (Misericordiae vultus, 8). A hívők válasza a kitárulás az isteni irgalomnak, és hálájuk a testvéri szeretet, az irgalmasság cselekedeteiben gyümölcsözik. Ferenc pápát idézem:
„Isten irgalma átalakítja az ember szívét, megmutatva neki a hűséges szeretetet, ezzel alkalmassá téve őt az irgalmasságra. Ez egy mindig megújuló csoda, hogy az isteni irgalmasság be tudja ragyogni bármelyikünk életét a felebarátaink iránti szeretetre ösztönözve bennünket, és arra indítva minket, amit az egyházi hagyomány az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek nevez. Ezek arra emlékeztetnek minket, hogy (hiteles) hitünk mindennapos és kézzelfogható cselekedetekben mutatkozik meg, amelyek arra irányulnak, hogy felebarátunkat testileg és lelkileg segítsük.” Ezek alapján ítél meg majd bennünket az úrjövetkor az igazságos és irgalmas Bíró: „Amit egynek a legkisebbek közül tettetek, nekem tettétek.” Ezért fejezte ki Ferenc pápa azt a vágyát, hogy „a keresztény nép a jubileum ideje alatt elmélkedjen az irgalmasság testi és lelki cselekedeteiről.”
Az irgalmasság jubileumi éve különösen is kedvező idő arra, hogy gyakoroljuk a irgalmasság testi-lelki cselekedeteit, hangsúlyozza Ferenc pápa: „Ennek a jubileumi szentévnek a nagyböjti időszaka tehát mindenki számára alkalmat nyújt arra, hogy végre kilépjen saját elidegenedett létezésmódjából az Ige hallgatásának és az irgalmasság cselekedeteinek köszönhetően. Ha a testi szükségleteiken keresztül megérintjük Jézus testét rászoruló testvéreinkben, akiknek ételt, ruhát, szállást adunk, akiket meglátogatunk, a lelki szükségleteik – tanácsadás, tanítás, megbocsátás, figyelmeztetés, imádkozás – közvetlenebbül megérintik bűnös voltunkat. A testi és lelki cselekedeteket ezért soha sem szabad szétválasztani. És valóban, a keresztre feszített Jézus testének a szükséget szenvedőben történő megérintésével válhat tudatossá a bűnös ember számára a meggyőződés, hogy ő maga is csak egy szegény koldus. Ezen az úton járva a »gőgösök«, a »hatalmasok« és a »gazdagok«, akikről a Magnificat beszél, megkapják a lehetőséget annak megtapasztalására, hogy érdemtelenül őket is szereti a keresztre feszített Jézus, aki őértük is meghalt és föltámadt. Csak ez a szeretet lehet válasz a boldogság és a szeretet iránti végtelen szomjúságra, amelyet az ember a tudás, a hatalom és a birtoklás bálványaival képzel csillapítani.”
