A keresztények lehetnek a gazdaság átalakításának úttörői
Fotó Kissimon István

 

Ön a Menedzsment, ha számít a hit című könyvében ír a keresztény etika „a személy prioritása a dolgok felett” és a „munka prioritása a tőke felett” elvéről. Mit jelent ez pontosan?
– Rendkívül fontosnak tartom, hogy időnként megálljunk, és feltegyük az alapvető kérdéseket. Ezek közé tartozik az ember, a munka és a pénz viszonya is. Már Arisztotelész is vizsgálta, hogy mi az emberi élet közvetlen célja, és hogy melyek tekinthetők közvetett céloknak. Bár a közgazdászok csak ritkán tanulmányozták ezt a kérdést, a gazdaság vonatkozásában is fel kell állítanunk egy helyes rangsort. Az ember a tőkénél és a munkánál is előbbre való. A másik szempont, hogy a végső cél az emberi nem virágzása. Ha ez kerül a középpontba, akkor világos lehet előttünk, hogy a közgazdaságtan fogalmai csupán e cél eléréséhez szükséges eszközökre világítanak rá.
Ha úgy szervezzük a folyamatokat, hogy az embert a tőke fölé helyezzük, akkor egy gyár vagy egy üzlet kiépítésében nemcsak arra fogunk figyelni, hogy az ott dolgozó minél jobb munkát végezzen, vagy hogy a költségeket optimális szinten tartsuk, hanem arra is, hogy biztosítva legyen a munkavállaló személyes fejlődése. Ennek eléréséhez célravezető lehet, ha a döntéseket átadjuk a dolgozónak a rá tartozó, általa még átlátható területeken.
A technológiai fejlődéssel összefüggésben gyakran hallunk a mesterséges intelligencia által irányított eszközökről. Ezek egyre nagyobb teret hódítanak a gazdaságban. Példaként említeném a sofőr nélküli gépjárműveket. Sokan attól félnek, hogy az automatizálás el fogja venni a munkájukat. Ám megfigyelhető, hogy a történelem során a technikai fejlődés csak azokat a munkafolyamatokat szorította ki, amelyek az ember számára egyhangúak, fárasztóak és monotonak voltak. A jövőben is arra lehet számítani, hogy az újításoknak köszönhetően az ember olyan munkát végezhet, amely érdekesebb, amely elősegíti személyes kibontakozását.
A Corporate social responsibility (CSR), a vállalkozások társadalmi felelősségvállalása segíti a vállalatok versenyképességét, erősíti a gazdasági növekedést, emellett pedig a dolgozók is jobban járnak…
– Nem csak azt kell figyelembe vennünk, hogy egy cégben emberek dolgoznak, hanem azt is, hogy milyen környezetben található a vállalat. A munkám során azt figyeltem meg, hogy az üzletemberek, ha belátják a társadalmi felelősségvállalás szükségességét, akkor kezdik nagyon kreatívan megvalósítani ezeket az elveket. Az Európai Unióban egyre több a társadalmi vállalkozás. Ilyen például az Egyesült Királyságban a Good Society Bank. De nézzünk egy másik területet. A veszélyeztetett családok – ahol a szülők nagyon keveset keresnek, vagy jelen van a kábítószer problémája – megsegítéséhez anyagi forrásokra is szükség van. Ebben sokszor jobban támaszkodhatunk a vállalatokra, mint a jótékonysági szervezetekre vagy az államra. Ha egy cég szerepet vállal az iskolarendszer finanszírozásában és működtetésében, akkor ezt az állam is honorálhatja, így a kölcsönösség jegyében mind a két fél jól fog járni.

A vállalatvezetőket általában könnyebb meggyőzni arról, hogy bizonyos etikai elvek mentén működtessék a cégüket. De vajon mi a helyzet azokkal, akik csak azért fektetnek be, hogy részesedjenek a vállalat nyereségéből? Ön szerint hogyan lesz a részvényesből (shareholders) érdekelt (stakeholders)?
– El kell ismerni, hogy a részvényesekkel mindeddig kevesebbet foglalkoztak azok, akiknek fontos egy etikusabb gazdaság létrejötte. Manapság ugyanakkor változás érezhető ezen a területen is. Napjainkban már beszélhetünk a felelős befektetés elveiről (Principles for Responsible Investment, PRI), melyeket az ENSZ egyik világszervezete dolgozott ki. Napjainkban ezernégyszáz aktív tagja van annak a cégcsoportnak, amely az elemzés, a döntéshozatal és a befektetés során is figyelembe veszi a társadalmi és környezeti hatásokat. Közöttük jó néhány alap- és nyugdíjkezelőt, illetve más mamutvállalatot találunk. Hatvanezermilliárd dollár forog e cégek kezén. Ezek a vállalatok a környezet, a társadalom és az irányítás (environmental, social, and corpo­rate governance, ESG) szintjein alkalmazzák a PRI eszméjét. Világszinten a nagy befektetők tizenegy százaléka már ezen elvek szerint működik. Ez azt mutatja, hogy fordulóponthoz érkeztünk. Arra is látok esélyt, hogy tíz év múlva ezek a cégek lesznek túlsúlyban a gazdaságban.

A keresztény gazdasági etika elveire mennyire fogékonyak napjainkban a gazdasági élet szereplői? Érez változást az utóbbi időben?
– Az üzletemberek nyitottabbak a különféle megoldásokra, ugyanakkor rendkívül elfoglaltak. Ezért fontos, hogy minél több megerősítést és támogatást adjunk nekik az oktatás és a kutatás részéről. Jó példákat kell bemutatnunk, állításainkat adatokkal, kimutatásokkal kell igazolnunk. Fontos, hogy lássák, hogyan működik a gyakorlatban a keresztény társadalmi tanítás.Az alternatív gazdasági elméletek területén lényeges a változatosság. Minél több megoldásból tud választani egy döntéshozó, annál hatékonyabb lehet a munkája. Azt is meg kell jegyezni, hogy az alternatív közgazdaságtani elvek és a főáramú iskolák között a keresztény társadalmi tanítás egyfajta hídként működik. A sokszínűségre példa a londoni Blueprint for Better Business kezdeményezés, amely ugyan elsősorban Arisztotelész erényetikájára és a keresztény társadalmi elvekre támaszkodik, de más vallási hagyományokból – például a zsidó, a muszlim, a hindu, a szik vagy a bahá’í tradíciókból – is merít. A napjainkban tapasztalható elvilágiasodás is arra ad ösztönzést, hogy vallásközi indíttatással lépjünk a nyilvánosság elé. Ez a tervezet azt szeretné bizonyítani, hogy az üzleti élet szereplői nem pénzhajhász emberek, éppen ellenkezőleg, képesek a társadalomért dolgozni.

Tud esetleg olyan vállalatot említeni, amely élen jár a társadalmi felelősségvállalás területén, ugyanakkor képes fejlődni és gazdaságosan működni?
– Egy konkrét példát említenék, ez pedig a Patagonia nevű amerikai cég, amely eredetileg hegymászáshoz gyártott sportruházatot. Amikor tudatosult a cégvezetőkben, hogy a természet – amely számukra különösen fontos – veszélyben forog, azon kezdtek gondolkodni, hogy mit tehetnének annak megóvása érdekében. Arra jutottak, hogy – szembeszállva a tervezett elavulás gyakorlatával – egyrészt olyan termékeket állítanak elő, amelyek nagyon sokáig használhatók. Másrészt beindítottak egy javító szolgáltatást, így az elhasználódott cikkeket sem kell kidobnia a vásárlónak. Ezenfelül a cég az elhasználódott ruhát visszaveszi és újrahasznosítja. Így az eladás területén tapasztalható visszaesést a cég a szolgáltatás oldaláról kompenzálja.
A nagy multinacionális vállalatokról nehéz egyöntetű véleményt mondani. Ezek a cégek folyamatos alakuláson mennek keresztül, ráadásul a magatartásuk is kétarcú. Mindenki hallhatott arról, hogy egy nagy autógyár hogyan tévesztette meg a vásárlóit az általa gyártott motorok károsanyag-kibocsátásával kapcsolatban. Ám azt is meg kell említeni, hogy a botrány kirobbanása előtt néhány nappal került nyilvánosságra az a kimutatás, amely szerint társadalmi felelősségvállalás tekintetében a cégek rangsorában éppen a Volkswagen áll az első helyen. A másik példa egy multi cég, amely tisztítószereket forgalmaz. A cég szappanhasználatot szorgalmazó kampánya alapvetően helyes volt, hiszen a kézmosással betegségeket lehet megelőzni. Ám ugyanez a vállalat Indiában arra akarta rávenni az embereket, hogy használjanak több dezodort, mert erős a testszaguk. Nem kell hosszan magyarázni, hogy ez miért nem helyeselhető.

A szakemberek egy része attól tart, hogy mivel a 2008-as válság okait nem sikerült elhárítani, így ismét egy gazdasági krízis előtt állunk. Ön szerint is így van ez?
– Európa-szerte elég nagy bizonytalanságot tapasztalok. Ennek persze oka az is, hogy az üzleti életben mindig nagy szerepe volt a kockázatnak, amelyet azért vállalnak a gazdaság szereplői, mert bíznak a nagyobb haszonban. Ma ugyanakkor egyszerre érzünk félelmet és bizalomhiányt. E mögött többek között a terrorizmus geopolitikai veszélyét, az energiabizonytalanságot és a növekedés megtorpanását találjuk. A bankok sem látják stabilnak a helyzetüket. Szerintem fontos újra rátalálnunk a bizalomra. A házasság, a gyermekvállalás sem működik e nélkül. Mi, keresztények tisztában vagyunk azzal, hogy nem csak az objektív tényezőktől függ a boldogulásunk. Tudunk a kegyelemről, a hit erejéről, amely elég erőt adhat számunkra ahhoz, hogy megtegyük a megfelelő lépéseket. A keresztények a gazdaság átalakításának úttörői lehetnek, vagyis fontos szerepük lesz a jövő alakításában.