A tanítványok megbízást kapnak, ami emlékezetükbe idézi az utolsó vacsorán elhangzott szavakat: „Amint te a világba küldtél, úgy küldöm én is őket a világba” (17,18). A Feltámadott úgy küldi a tanítványokat, ahogy az Atya a Fiút. Az előbbi példája és alapja az utóbbi. A küldetés feladatát úgy kell megvalósítaniuk, mint Jézusnak. A küldöttnek a küldőt, a tanítványnak a Mestert kell képviselnie, nem pedig önmagát (vö. 15,16). Ahogyan korábban Jézus megjelenítette az Atyát, úgy mostantól fogva ők jelenítik meg a Megfeszítettet.
Tevékenységük forrása a szeretet. Hiszen az Atya azért küldte a Fiát, mert szerette a világot (vö. 3,15sk; 17,23), mindenkit átölelő tágassággal. Szeretetének célja az életadás, az életben való részesítés. Miként Jézus küldetése önmaga odaadása, úgy a tanítványoké is az. Földbe hullott búzaszemként, elenyészve kell termést hozniuk. Felhatalmazásuk nem arra jogosítja fel őket, hogy uralkodjanak, hanem hogy szolgáljanak (vö. 13,4-7: a lábmosás az utolsó vacsorán!). Eközben érdemes emlékezetünkbe idéznünk: a tanítványok – mint a búcsúbeszédben – minden hívőt képviselnek. Azaz a Feltámadott küldő szava korántsem egy különleges hatalommal felruházott, hierarchikusan tagolt csoportját érinti az egyháznak, hanem minden tagját.
A hívők annak érdekében, hogy hatékonyan végezhessék küldetésüket, a Feltámadottól megkapják a Lelket. Búcsúbeszédében Jézus már szólt arról, hogy megdicsőülését követni fogja a Lélek eljövetele és működése. A húsvét esti jelenetben a Lélek kiáradásának ábrázolása azonban jelentősen különbözik az előbbi elképzeléstől. Annak fontos vonása a személyesség („jön”, „tanít”, „emlékeztet”, „tanúskodik” stb). Ez ősi hagyományt elevenít fel: a Lélek leheléssel közöltetik (vö. Ter 2,7: „Az Úristen megalkotta az embert a föld porából, és orrába lehelte az élet leheletét.”). A tanítványok a Lélek által újjászületnek. Szükségük is van rá, mert kizárólag a Lélek új teremtményeként válnak alkalmassá arra, hogy Jézus örömhírét hirdessék, és a bűnbocsánat szolgálatát végezzék.
Lélek, élet, béke és öröm: ajándék. Mindig a gyökerekből – Jézus önátadásából: halálából, majd föltámadása után a Lélek átadásából – fognak gazdagodni, érlelődni, mint gyümölcs a fa lombozatában.
