A biblia üzenete 

A történelem ismer vak embereket, akik ragyogó életpályát futottak be. A görög Homérosz, John Milton angol költő, Ungár Imre zongoraművész, Stevie Wonder, Andrea Bocel­li, Ray Charles – hogy csak néhányat említsünk – mind azt igazolják, hogy a kiváló egyéniség látó szem nélkül is nagy tettekre képes.
Akinek a szeme meggyengült, és egyre rosszabbul lát, már az is tud beszélni arról, hogy milyen értékes kincs a látás. Nem véletlenül mondjuk, ha valamit nagyon féltünk, hogy „úgy vigyázz rá, mint a szemed fényére”.
A mai evangéliumi szakaszban is egy vakról hallunk: Bartimeusról. Úgy tűnik, hogy ismerte Jézus tevékenységét, és bizonyára hallott már gyógyításairól, amelyeket messiási jelekként értelmez. Ezért szólítja őt Dávid fiának. Nem derül ki, hogy kik akarják őt elhallgattatni, de Bartimeus nyomorúsága erősebb annál, hogy hagyná magát.
Jézus, miután magához hívja, megkérdezi tőle: „Mit akarsz, mit tegyek veled?” Feltehetjük a kérdést: vajon miért kérdezi ezt Jézus? Hát nem magától értetődő, hogy mit akarhat egy vak a gyógyítótól? Sajnos nem. Nagy a kísértés, hogy azt higgyük, mindenki úgy akar élni, mint mi. De Bartimeus nem csupán vak, hanem koldus is (vagyis könyörületből él), tehát ha elnyeri a látást, akkor elveszíti a megélhetését. Hajléktalanokkal vagy koldusokkal foglalkozó szociális munkások mesélik, hogy megdöbbentő, de a legtöbbjük nem óhajtja feladni az életmódját.
Ha így nézzük a mai evangéliumi szakasz történetét, akkor sokkal többről van szó, mint a látás visszaadásáról, mint egy egyszerű gyógyításról. Mit tanulhatunk Barti­meus­tól?
Erős hitet. Testi látását elvesztette ugyan, de lelkében annál inkább kifejlődött a belső látás: a hit. Nemcsak hallott Jézus gyógyításairól, de hitt abban, hogy tud segíteni neki. Hitét mások előtt is meg merte vallani.
Az én hitem mennyire erős? Kiállásom mennyire bátor? Merem-e megvallani a hitemet? Vagy mérlegelem, hogy mások hogyan reagálnának?
Válaszadást. Bartimeus meghallja Jézust. Amikor közlik vele, hogy Jézus hívja, nem habozik, hanem felugrik, s rohan oda hozzá. Sőt, még a felsőruháját is ledobja – mivel lassította, akadályozta őt abban, hogy mielőbb Jézushoz jusson, inkább megvált tőle.
Az én életemnek is vannak akadályai, amelyek nehezítik Jézus-követésemet. Van-e bátorságom megválni ezektől a fékező, visszahúzó tényezőktől?
Bátorságot. Gyógyulása után Bartimeus vállalkozott arra, hogy kövesse Krisztust: „Erre azonnal látni kezdett, és követte őt” – Jézus evangéliumának hirdetője lett. A hit adta vissza a látását. A látás tanítvánnyá tette, de megadta számára a követés képességét is.
Bartimeus története a mi történetünk is lehet. Ehhez viszont tudatosítanunk kell magunkban, hogy vakok vagyunk, ha nem Isten szemével látjuk a valóságot; azután oda kell mennünk Jézushoz; végül pedig bátorságra van szükségünk ahhoz, hogy merjük követni őt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..