A biblia üzenete

Loyolai Szent Ignác azzal kapcsolatban, hogy az embert hogyan ítélik meg, a következőket írja lelkigyakorlatos könyvében: A világ elsősorban három kérdés alapján tekint az emberre: mit mondanak róla mások, mit tud megtenni, és mit birtokol. Ki vagy te? Ezek alapján látszol a világ szemében értékesnek, vagy éppen értéktelennek.
Jézus az evangéliumban elhangzó kérdésében nem a róla való vélekedést szeretné megtudni tanítványaitól. Nem arra kíváncsi, hogy mások szerint mennyire hatékony, divatos kifejezéssel élve: átment-e az üzenete, kell-e stratégiát vagy eszközöket váltani. Kérdésére a tanítványoknak, legfőképpen Péternek van szüksége. Nem a véleménye miatt, hanem azért hogy személyesen, neki mi a válasza. Ami nem pusztán intellektuális válasz, nem vélekedés, nem benyomás, nem távolságtartó értékelése Jézusnak. A Jézusról megfogalmazott állításban nem az ítéletet alkotó személye a fontos, hanem legfőképpen a vele való kapcsolat.
Kinek ismeri föl magát Jézus Krisztusban Péter és a többi tanítvány? Jézus kinek tartasz? kérdése valójában azt jelenti: kinek tartod magadat? Jézus Krisztus kérdésében érezni a feszültséget, a kikerülhetetlen személyes kérdést és a kikerülhetetlen személyes válasz szükségességét.
S elhangzik Péter válasza: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia” (Mt 16,16). Ez a válasz az ember önmaga semmiségét, irgalomra, megváltásra szoruló voltát fejezi ki. Ezért mondja Jézus: „nem a test és a vér nyilatkoztatta ezt ki neked, hanem a mennyei Atyám” (Mt 16,17). Majd folytatja: „Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat” (Mt 16,18). Vagyis az Atya irgalmára, aki téged megerősít, rá építem az Egyházamat.
A Bibliában az irgalom két fő jellemzővel jelenik meg: Az első, ahogyan az anya egy a gyermekével, a testvér egy a testvérével, örömben, szívdobbanásban, bánatban, szolidaritásban. A másik pedig: ­Isten irgalma úgy jelenik meg, mint a szikla. Rendületlen, biztos, stabil. Szilárd pont. Nem változik. Mindig látható, mindig elérhető. Ezt adja Péterben, az Egyházban nekünk az ember üdvét akaró Atya: a biztos tanítást, az oldás és kötés bizonyosságát. Az ő irgalma nyilvánul meg a mi döntéseink által. Életünk eszközévé teszi az ő bizalmát.
Jézus Krisztus kéri a személyes válaszunkat a kérdésre: kinek tartasz? Nem megkerülhető ez a kérdés, és semmiképpen sem megkerülhető a válasz. Kinek tartom Jézust? – nem az értelmemmel csupán, nem az érzelmeim változásai közepette, hanem a döntéseimben. Mert a válasz hitelesen ebben jelenik meg.
Rászorulok az Atya irgalmára, Egyházamban pedig bizonyosságát vehetem ennek az irgalomnak. Életem bizonyossága az Egyházban megtapasztalt isteni kegyelem.