A biblia üzenete

Loyolai Szent Ignác azzal kapcsolatban, hogy az embert hogyan ítélik meg, a következőket írja lelkigyakorlatos könyvében: A világ elsősorban három kérdés alapján tekint az emberre: mit mondanak róla mások, mit tud megtenni, és mit birtokol. Ki vagy te? Ezek alapján látszol a világ szemében értékesnek, vagy éppen értéktelennek.
Jézus az evangéliumban elhangzó kérdésében nem a róla való vélekedést szeretné megtudni tanítványaitól. Nem arra kíváncsi, hogy mások szerint mennyire hatékony, divatos kifejezéssel élve: átment-e az üzenete, kell-e stratégiát vagy eszközöket váltani. Kérdésére a tanítványoknak, legfőképpen Péternek van szüksége. Nem a véleménye miatt, hanem azért hogy személyesen, neki mi a válasza. Ami nem pusztán intellektuális válasz, nem vélekedés, nem benyomás, nem távolságtartó értékelése Jézusnak. A Jézusról megfogalmazott állításban nem az ítéletet alkotó személye a fontos, hanem legfőképpen a vele való kapcsolat.
Kinek ismeri föl magát Jézus Krisztusban Péter és a többi tanítvány? Jézus kinek tartasz? kérdése valójában azt jelenti: kinek tartod magadat? Jézus Krisztus kérdésében érezni a feszültséget, a kikerülhetetlen személyes kérdést és a kikerülhetetlen személyes válasz szükségességét.
S elhangzik Péter válasza: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia” (Mt 16,16). Ez a válasz az ember önmaga semmiségét, irgalomra, megváltásra szoruló voltát fejezi ki. Ezért mondja Jézus: „nem a test és a vér nyilatkoztatta ezt ki neked, hanem a mennyei Atyám” (Mt 16,17). Majd folytatja: „Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat” (Mt 16,18). Vagyis az Atya irgalmára, aki téged megerősít, rá építem az Egyházamat.
A Bibliában az irgalom két fő jellemzővel jelenik meg: Az első, ahogyan az anya egy a gyermekével, a testvér egy a testvérével, örömben, szívdobbanásban, bánatban, szolidaritásban. A másik pedig: ­Isten irgalma úgy jelenik meg, mint a szikla. Rendületlen, biztos, stabil. Szilárd pont. Nem változik. Mindig látható, mindig elérhető. Ezt adja Péterben, az Egyházban nekünk az ember üdvét akaró Atya: a biztos tanítást, az oldás és kötés bizonyosságát. Az ő irgalma nyilvánul meg a mi döntéseink által. Életünk eszközévé teszi az ő bizalmát.
Jézus Krisztus kéri a személyes válaszunkat a kérdésre: kinek tartasz? Nem megkerülhető ez a kérdés, és semmiképpen sem megkerülhető a válasz. Kinek tartom Jézust? – nem az értelmemmel csupán, nem az érzelmeim változásai közepette, hanem a döntéseimben. Mert a válasz hitelesen ebben jelenik meg.
Rászorulok az Atya irgalmára, Egyházamban pedig bizonyosságát vehetem ennek az irgalomnak. Életem bizonyossága az Egyházban megtapasztalt isteni kegyelem.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.