„Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket nem tudják megölni.” Amikor egy esetleges terrorcselekménytől való félelemmel ülnek fel az emberek a buszra vagy a metróra, amikor ezzel az aggódással mennek el koncertre, színházba vagy bármilyen eseményre, ahol nagyobb tömeg gyűlik össze, sőt, amikor már lassan az utcára is félnek kimenni, akkor nem könnyű Jézusnak e szavaival biztatni és bátorítani őket.
Az élet élni akar, ösztönösen féltjük és óvjuk. Viszont hiába teszünk meg minden ésszerűt a védelmében, akár életbiztosítást is köthetünk, életünket még csak századmásodpercnyivel sem tudjuk meghosszabbítani. Az egyre gyakoribb terrorcselekmények (de egy természeti katasztrófa, egy baleset is) rádöbbentenek arra, mennyire védtelenek, kiszolgáltatottak vagyunk. „Ne féljetek!” – mondja mégis, vagy még annál is inkább Jézus. És tudja, hogy miről beszél, hiszen vért izzadva élte át ezt a szörnyű érzést a Getszemán kertjében.
Jézus nem veti meg a testet, nem tartja haszontalannak. Épp ellenkezőleg: hangsúlyozza, hogy a Teremtő számára mindannyian értékesek vagyunk. A legkisebb, a legegyszerűbb, a legügyefogyottabb is fontos számára. Minden szál hajunkat számon tartja a Mindenható – mondja Jézus. Hiszen még a fél fillért érő veréb sem hull a földre az ő tudta nélkül. És mi sokkal többet érünk a verebeknél. Igaz is: mennyit ér az ember? Mihez képest? Milyen mértékegységben kifejezve? Fogyasztói társadalmunk kibicsaklott értékrendjében minden, még emberi kapcsolataink is könnyen haszonelvűvé válnak. Megéri nekem? Mennyi előnyöm vagy hasznom származik belőle?
Vajon mennyit ér az ember, ha keresztény? Mennyit érek, és kinek érek annyit? Jézus számára nagyon sokat érek: ha megvallom őt az emberek előtt, ő is meg fog vallani engem Atyja előtt. Nem véletlen azonban, hogy Jézus a testi halálnál is inkább félt a lélek halálától. Tudja, hogy az élőhalottak jelentik a legnagyobb veszélyt. Hiszen attól még csak nevemben vagyok keresztény, ha fel tudok mutatni egy igazolást megkeresztelésem tényéről. Keresztény az, aki megvallja és felvállalja Krisztust az emberek előtt. Aki tanúságot tesz róla szóval és tettel. És nemcsak a templomban, a hozzá hasonló hívők közössége vagy egy csoportja előtt, hanem mindenütt. Keresztény az, aki világosban mondja el azt, amit sötétben hallott Jézustól, és a háztetőkön hirdeti azt, amit fülbe súgva hallott.
Lám, a hívő ember számára létezik tökéletes életbiztosítás: „Ha valaki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van.” Ha testünket meg is ölnék, az örök életet nem veszítjük el.
