Ez a hatalmas kollektív munka eredményeként létrejött lexikon nemcsak jól megválasztott, korszerű szemléletmódjával és pontosan tájékoztató címszavaival van segítségünkre, hanem azzal is, hogy a retorika művelőinek és a legjelentősebb szónokoknak a tevékenységét is leírja, tehát példaképeket is ad az érdeklődő, nyelvét szerető és pallérozó olvasóknak. Számtalan kitűnő megfogalmazása közül érdemes kiemelni a John Henry Newman korszakos tevékenységét méltató részt, s talán még lelkesebben olvassuk a Pázmány Péterről írtakat, hisz ő még ellenfeleit is elkápráztatta ékes magyarságával, beszédeinek logikus felépítésével. Tettnek minősül, hogy a lexikon – messze megelőzve az irodalomtörténetet – jelentősége szerint foglalkozik Prohászka Ottokárral, megvilágítva lenyűgöző hatásának titkát, amely abban is megmutatkozott, hogy a közömbösöket felrázta és öntudatos hívőkké tette, és abban is, hogy meghonosította a szociális igazságtalanságok megszüntetésére kész modern, keresztény életszemléletet. Igazságtevő igénnyel íródtak az Apponyi Albert működését tárgyaló hasábok is. Apponyi már csak azért is megkülönböztetett figyelmet érdemel, mert parlamenti felszólalásai mindenkor nyelvi remeklések voltak, a meggyőzés vágya, és nem indulatai vezérelték. Makulátlan jelleme egész Európában tiszteletet keltett, s csak csodálkozni lehet, hogy nem készült róla elfogulatlan monográfia.
Túlzás nélkül állítható, hogy a Retorikai lexikon megjelenése az utóbbi évek egyik fontos eseménye, s ott a helye mindenkinél, aki fontosnak érzi, hogy szavaival meggyőzze, a helyes útra vezesse hallgatóit. Emellett egy kisebb művelődéstörténetet is tartalmaz, amelyben helyükre kerülnek a sokáig elhallgatott, mellőzött keresztény értékek. Köszönet illeti minden munkatársát. (Kalligram Kiadó, Pozsony, 2010)
Ezzel a nagyszabású művel együtt kell említenünk Szathmári István Stíluseszközök és alakzatok kislexikonát, amely a diákok igényének kielégítésére készült, s ugyancsak a nyelvi és beszédkultúra megőrzését és fejlesztését segíti. (Tinta Könyvkiadó)
