Komoly tónus, árnyalt mélység a színekben – ilyenkor „elfelejti” vonzódását a komikus iránt, amely karikatúráin jelentkezik, és a sötétebb, feszített formát választja. A francia Szépművészeti Akadémián tanult. Azt tartják róla: „Természeti erő ő, aki négy másodperccel gyorsabban számol, mint a számítógép.” Temesvári műtermében kerestem fel, ahol kép- és szoborözönben leltem; elismerő oklevelek, díjak a falon, és II. János Pál kézzel írt sorai. Személyesen ismerte a pápát. A róla készült olajképe bejárta a világot. A kedvenc képem – mutat rá. Mellette egy másik, fehér tónusban. Akkor láttam őt, mielőtt a pisztoly eldördült a Szent Péter téren…
– Ott volt a merényletkor?
– Nem. Benső vízió láttatta velem, s azt is, hogy angyalt tart a karján.
– Egy gyermeket emelt fel…
– Egy angyalt…
– Mi a fontos: a személy közvetlen látása, hogy aztán elvonatkoztasson?
– A szemén át látom, akit le akarok festeni. Az arc maszk. A festők többsége a maszkot örökíti meg vásznon, papíron. A szem, mindig a szem vezeti a kezemet. A „lelket „látom”, amely átsugározza az egyént. A szemből „olvasok”. A benső világból fakad minden, és én erre irányítom a látásomat. Azt festem, amit álmodom…
– Nevezhetném ezt expresszivitásnak?
– Vizuális energiának. A szemlélt valóság utáni benső képnek, amely transzcendált „realizmus”. Nyugatiak mondták: Popa’s a festészetben él.
– Mi a véleménye korunk festészetéről?
– Két irányzatot ismerek: van, amelyik nem lépi túl a jó érzést, nem pusztítja, ami vigasztaló, fölemelő. A másik az iménti ellenkezője. Ne beszéljünk kísérletezésről!
– Caravaggio, a XVII. századi olasz művész, az egyéniség és nem a modell megragadója segíti a látásban? Úgy tudom, szereti a művészetét.
– Caravaggio bevallotta, hogy szentimentális. Az esztétikum értelmében. De az irónia, a szatíra is ilyen. Kimondhatom: minden érzékeny karikaturistában van egy ikonfestő. Sóvárgás, hogy Jézus arcát megfesthesse. Jómagam is időről időre szabadon engedem magamban az ikonfestőt.
– Melankóliát látok Krisztus arcán itt, a falon látható olajképen. Félelmet, fájdalmat. A szemek viszont isteni sugárzásúak, kiolthatatlanul…
– Erről egy súlyos betegségből gyógyult nyilatkozott hasonlóan. Az ő Krisztusáról.
– Kiállította már?
– Nem, és nem is fogom. Vatikáni tulajdon. Ahogyan több ikonképem.
– December 17-én Szegeden, a dómban a betlehemi láng érkezésekor kiállítása nyílt.
– Több képemet láthatták az érdeklődők. Ezek is a Vatikán artisztikus tulajdonához tartoznak. Ottani engedéllyel vihettem Szegedre –, de csupán oda. A megboldogult II. János Pálról és szentekről készített vásznaimat.
– Szentek portréival régen foglalkozik?
– Fél éve. Addig a Szentháromság titkára koncentráltam. Intellektuálisan ismertem valamennyi szentet, akiket aztán képileg itt belül „fogalmaztam meg”. Bejártam a helyeket, ahol éltek.
– Szereti az irodalmat?
– Sokat olvastam, aztán megkérdeztem: minek? Persze olvasok most is, de nem ihlet egyetlen írás sem. Kivétel a Biblia. Az egészen más világ…
– A portrékészítésben…
– Abban az isteni kegyelem vezérel szinte száz százalékig. Hogy miként tölt fel energiával – továbbra is titok.
