A 2012. év Stephanus-díjasai

A teológus meg akarja érteni, be akarja fogadni az isteni titkokat, igazságokat, mintegy ki akarja tapasztalni a parancsok ösvényét, majd a felfedezés örömét, eredményét, a Krisztuskövetés sikerét is meg akarja osztani önzetlenül – ezért a tanítás, a publikálás vágya, hogy mások is lássanak, értsenek, higgyenek, a parancsok ösvényére térjenek. Ez a küldetés azonban csak akkor sikerül, ha a teológus valóban az isteni ige igézetében, bűvöletében él s alkot. Számára ezért a legfontosabb lelkipásztori terep a kápolna és a dolgozószoba csendje, illetve a katedra. S a szívós munka az évek, évtizedek során meghozza a remélt eredményt. Ha rövid szemlét tartunk Dolhai professzor úr művei között, elsősorban a növendékeit kell említenünk, mert bár fontosak a publikációk, ám azok is csak arra valók, hogy emberibbé, krisztusibbá tegyenek bennünket. A teológus legszebb gyermekei ugyanis a tanítványai, s csak aztán következnek az írásai. A sok tanítvány mellett bőséges a publikációs lista is: hat könyv, nyolcvannégy tudományos cikk, számtalan ismeretterjesztő írás, főleg a szentségtan és a liturgika területéről. Könyvei olyan témákat tárgyalnak, melyek hiányt pótoltak Magyarhonban. Akár az ökumenizmusról szóló munkájára, melyet már az új ökumenikus direktórium alapján írt, akár A liturgia teológiája című írására gondolunk. Ugyancsak hasznos téma volt egy könyvbe rendezni a szent rend kiszolgáltatásának szertartását, s érthetően elmagyarázni rítusait, liturgikus szövegeit, hiszen magyarul szinte csak így érhető el. A szentelendők ezért bizonyára nagyon hálásak. Végül külön említést érdemel a Szentségek teológiája című munkája, mely díjazottunk fő művének is tekinthető, nemcsak a terjedelme, hanem még inkább a tartalma miatt. Ebben a tárgykörben az utóbbi ötven évben a magyar szerzők jeleskedtek, gondoljunk Radó Polikárp kétkötetes, latin nyelven írt Enchiridion Liturgicum című művére, Cserháti József püspök Az egyház és szentségei, Gál Ferenc Az egyház kegyelmi rendje, Gánóczy Sándor Bevezetés a katolikus szentségtanba című műveire. Dolhai professzor szentségtana méltán sorakozik immár e kiváló munkák között – éspedig azért, mert sokoldalúan és árnyaltan taglalja a szentségek krisztusi alapításának kérdését, szerves egységben tárgyalja a dogmatikai és a liturgikus szempontokat, nem feledve a kérdés kánonjogi és lelkipásztori vetületeit sem. Figyelembe veszi az újabb tanítóhivatali megnyilatkozásokat: nagyon alapos szakirodalmi háttér, felkészültség segítette a különböző vitás kérdések kiegyensúlyozott elemzésében, értékelésében. Mindamellett az egyházi akadémiai világ jól tanítható és tanulható tankönyve.

A korábban Stephanus-díjazott magyar teológusok szinte kivétel nélkül a PPKE HTK tanárai vagy külföldön élő professzorok voltak. Lajos atya, az egyik legtapasztaltabb és legfelkészültebb papnevelő díjazása egyben annak az elismerése is, hogy teológiát nem kizárólag Budapesten lehet egyetemi szinten művelni. Dolhai professzor úr tehát az első nem budapesti teológus (bár tiszteletbeli budapestinek tekinthetjük, hiszen háromszor kapott felkérést a budapesti katedrára), aki méltán nyerte el ebben az évben a Stephanus Alapítvány és a Szent István Társulat Stephanus-díját teológia kategóriában. Kívánjuk, hogy munkája a jövőben további gyümölcsöt érleljen mind a szakma, mind a papnövendékek, mind pedig a magyar egyház javára!