Látszólag ezek az igazi valóságok, ám most látjuk a nagy bankok összeomlásakor, hogy ez a pénz eltűnik, semmivé lesz, mint ahogy ezek az igazinak tűnő valóságok is csupán másodrendűek. Aki életét ezekre építi, az anyagra, a sikerre és mindarra, ami látszólagos, az homokra épít.” Az igazi valóság pedig Isten szava, amelyre alapoznunk kell életünket. Emlékezzünk Jézus szavaira, aki így folytatja a zsoltárt: „Ég és föld elmúlik, de az én igéim nem múlnak el.”
Ezután William Joseph Levada bíboros, a Hittani Kongregáció prefektusa, soros elnök emlékeztetett a Dei Verbum kezdetű zsinati konstitúció tanítására, amely a Szentírás és a szent hagyomány közötti szétválaszthatatlan egységet hangsúlyozza. Mindkettő ugyanabból az isteni forrásból ered, és azonos cél felé irányul.
Marc Ouellet kanadai bíboros főelőadó konkrét lépéseket sürgetett annak érdekében, hogy a katolikus hívek jobban megismerjék a Szentírást – a II. vatikáni zsinat szándéka szerint. Azt hangsúlyozta, hogy inkább elmélkedő, Istennel való személyes találkozásra vezető, semmint csupán intellektuális bibliaolvasásra és -értésre van szükség. Fontosnak nevezte a zsidó bibliaértelmezés megismerését, illetve a termékeny párbeszédet erről. A bíboros ennek a szinódusi ülésnek anyagát egy enciklika alapanyagának tekinti, de hozzátette, erről a pápával még nem beszélt.
Erdő Péter bíboros október 7-én olasz nyelvű beszédében hangsúlyozta: egyrészt keresni kell a bibliai szövegek eredeti, valamint az egyházi hagyomány által közvetített értelmét és üzenetét. Másrészt azonban szem előtt kell tartani a mai kor emberét is, hogy a szövegeket olvasva Isten szavát valóban meghallhassák.
XVI. Benedek pápa fogadta az Egyesült Biblia Társaság (United Bible Societes) tagjait, akik egy többnyelvű Szentírással ajándékozták meg őt. A Szentatya kívánságára a szinódus valamennyi résztvevője kapott egy példányt a soknyelvű bibliából. Angelo Sodano bíboros, a bíborosi kollégium dékánja után még sok felszólaló kiemelte a Szentírás terjesztésének szükségességét.
Joachim Meisner kölni bíboros érsek hangsúlyozta, hogy a tanítóhivatal nem áll a Szentírás felett. Az egyháznak mindig a Bibliához kell igazodnia, a Biblia az egyház könyve. Josip Bozanic horvát bíboros szerint Európa abban a veszélyben van, hogy elveszíti Istent és a „félelem kertjévé” válik, mivel önazonosságát csakis a humanizmusban keresi. Isten szava az, amely visszaadja az ember számára a reményt és örömet. Oscar Rodriguez Maradiaga hondurasi bíboros a misszió lehetőségét látja az internetben. A szinódusra meghívott Shear-Yashuv Cohen haifai főrabbi az iráni elnök nevének említése nélkül szólt „egy bizonyos közel-keleti ország” vezetőjének „ijesztő és démoni szavairól”. A Biblia központi szerepet tölt be a vallásos zsidók életében és liturgiájában – számukra is ez az imádság forrása.
Joseph Bouchard kanadai püspök világméretű bibliakongresszust javasolt. Több főpásztor a prédikációk színvonalának emelését sürgette. A papjelölteknek jobb homiletikai képzést kell kapniuk. Mark Benedict Coleridge canberrai (ausztrál) püspök a missziós, tanító prédikációt sürgette a moralizáló beszédek helyett, mivel a hívők hittani ismeretei gyengék. Kicanas amerikai főpásztor egyenesen „halálosan unalmas” beszédekről szólt. Markus Graulich, a német nyelvterület szalézi szinódusi szóvivője rámutatott arra, hogy míg Afrikában a természeti vallások okoznak problémát, Európában és Amerikában az elvilágiasodás. Egyes felszólalások igen konkrét javaslatokat tartalmaztak, mint például a szentbeszédek direktóriumának elkészítését, a fundamentalista veszéllyel szemben pedig a hitelesen katolikus bibliamagyarázat terjesztését.
Salvatore Fisichella kuriális érsek hangsúlyozta, hogy a kereszténység nem könyvvallás, hanem a szó vallása, amelynek középpontjában Krisztus, Isten Igéje áll. A szinódusi atyák az előadások után kiscsoportos megbeszéléseket folytattak. Három francia, három angol és három spanyol nyelvi, továbbá két olasz és egy német nyelvi csoport alakult. Stanislaw Dziwisz bíboros kifejtette, hogy a szemináriumi képzésben nem csupán a megfelelő bibliai ismeretekre kell gondot fordítani, hanem Isten szavának lelkiségére is. Isten népének olyan papokra van szüksége, akik szenvedélyesen hirdetik az Úr igéjét, és szolgálják a közösséget. Ez az egyik alapfeltétele az új evangelizálásnak. Gianni Alemanno polgármester a Capitoliumon fogadta a négy földrészt képviselő küldöttségüket. A találkozó mintegy előlegezése volt a Szentatya látogatásának, amelyre márciusban számít a római városvezetés. A szinódusi atyák megajándékozták a polgármestert a Biblia soknyelvű kötetével.
A szinódus október 10-i ülésén Udvardy György esztergom-budapesti segédpüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia küldötte is felszólalt. Hangsúlyozta, hogy a katekézis, a liturgián, a szolgálaton és a közösség tanúságtételén túl, nagy szerepet játszik Isten szava megismertetésében. Lehetőséget nyújt arra, hogy megmutassuk Isten szavának személyes erejét. Isten szava, bár a „könyvből” olvassuk, és bár egy számunkra kevéssé ismert kultúra jeleit viseli magán, „most” hangzik el, és „hozzám” szól, Isten ebben a pillanatban működik Szentlelke révén, és hív arra, hogy megvizsgáljam életem, hogy újjászülessek, megtérjek. A katekézis akkor hatékony, ha megragadja ezt a pillanatot: ekkor remélhetjük, hogy a megszerzett tudás valóban átalakítja életünket. Olykor a könyvek, a segédeszközök, a hitoktatásban alkalmazott módszerek úgy használják fel a Szentírást, Isten szavát, mint egy történetet, egy erkölcsi példabeszédet, vagy csak úgy mutatják be, mint alapvető és általános élettapasztalatot. A hitoktató – a megtestesülés dinamikáját követve – Isten szavának eszközévé válik, életét Krisztus Lelke működésének ajánlja fel. Udvardy György püspök az emmauszi tanítványok evangéliumi szakaszára utalt, amelyben a feltámadt Krisztus úgy jelenik meg, mint tanító, mint Szentírás-magyarázó, mint katekéta.
Két testvéri küldött is felszólalt a szinódusi aulában: Gunnar Stälsett tiszteletes, a Lutheránus Világszövetség, illetve Robert Welsh, a Krisztus Tanítványai közösség képviseletében. Az ökumenizmus témájában különös hangsúlyt kapott az egységtörekvés és a Szentírás közötti kapcsolat. A további felszólalások olyan kérdéseket érintettek, mint Kelet-Európa, Burma és a Szentföld, ahol a totalitárius rendszerek múltbeli egyházüldözése, a természeti katasztrófák, valamint az izraeli-palesztin konfliktus következtében küzdenek gondokkal. Az arab keresztényeknek például nehézséget okoz az Ószövetség olvasása a hozzá kapcsolódó politikai és ideológiai megközelítések miatt. Ennek kapcsán III. Gregorios Laham antiochiai görög melkita pátriárka új kezdeményezéséről szólt, egy olyan együttlétről, ahol keresztények és muzulmánok találkozhatnak egymással, beszélgethetnek és elmélkedhetnek Isten szaváról.
A lelkiségi mozgalmak vezetői is jelen vannak a szinóduson. Közöttük van auditori minőségben Maria Voce, a Fokoláre mozgalom elnöknője. Szinódusi részvételét rendkívüli élménynek tartja a fokolarinik új elnöknője. A világiak feladata, hogy kivigyék a szinódusi aulából az itt születő reménységet a világba, ahol gyakran nincs vagy nem látható a remény. Fatimai Boldogasszony ünnepének estéjén, a római Falakon kívüli Szent Pál-bazilikában a Bécsi Filharmonikusok koncertet adtak a VII. nemzetközi egyházzenei fesztivál keretében a Szentatya és a szinódusi atyák tiszteletére. Október 23-án délután pedig a vatikáni kormányzóság kápolnájában csendülnek föl Mozart és Vivaldi művei a Melos ensemble zenekara és kórusa jóvoltából.
