Egyrészt a széles körű tiszteletnek örvendő Lisieux-i Szent Teréz szüleiről van szó, másrészt olyan ritka eseményről, amikor egy házaspárt együtt emelnek a boldogok sorába. Természetesen nem azért, mert egyik gyermekük Isten kegyelméből szentté vált, hanem azért, mert külön-külön és együtt személyes életükben a szentek iskolájába jártak.
„A boldoggá avatás nemcsak a francia egyház számára fontos, hanem minden családnak, akik bár ma élnek, de ugyanúgy megtapasztalják a szülői hivatás minden szépségét és nehézségét. A Martin házaspár a világ minden családjának példát adott a keresztény gyermeknevelésre”- mondta Dominique Monvielle, a lisieux-i zarándokközpont igazgatója.
Az édesanya, Zélie 1831-ben St. Denis-sur-Sarthonban született, de még gyermekként Alenconba került. Szerzetes nővér szeretett volna lenni, de gyenge egészsége miatt nem lehetett az. Elhatározta, hogy gyermekeit Istennek szenteli. Csipkeverést tanult és üzletet nyitott. Huszonhat évesen lett Louis Martin felesége. Az édesapa, Louis Martin 1823-ban született Bordeaux-ban. Ő is gyermekként került Alenconba. Ő is szívesen lett volna szerzetes, de nem tanult latint. Az órásmesterséget választotta. Házasságukat kilenc gyermekkel áldotta meg Isten. Napjaikat szentmisével kezdték. Gyerekeiknek jó nevelést és derűs gyermekkort biztosítottak. Négy gyermeküket, köztük két fiút ragadott el a halál. A csipkekészítés jobban jövedelmezett, az édesanya tizenöt asszonyt foglalkoztatott, így az apa feladta órásboltját, és felesége pénzügyeit intézte.
Kilencedik gyermekük, Teréz még csak hároméves volt, amikor az édesanyán mellrákot állapítottak meg. 1877. augusztus 28-án, negyvenhat évesen meghalt. Az édesapa Lisieux-be költözött gyermekeivel. Ott is a szentmisékből merített erőt, és volt ereje és ideje a karitász-munkára is, mint korábban feleségével együtt tették. Lányai egymás után kolostorba léptek, így az édesanya szándéka valóra vált. Louis Martin utolsó éveit szélütötten élte Céline lánya ápolásával, aki csak apja 1894. július 29-én bekövetkezett halála után követte testvéreit a szerzetesi életben.
