Az ifjúsági világtalálkozó és a pápalátogatás közeledtével a tüntetők egyre többször tiltakoztak az ellen is, hogy a pápa fogadására fordított összegeket nem a válságban lévő ország javára fordítják. A rendezők végelszámolása szerint az ifjúsági világtalálkozó összköltsége 50 482 621 euró volt. Ezt a résztvevők és százhatvanöt támogató biztosította. A spanyol adófizetőket egyetlen euró sem terhelte.
Sokan aggódtak, és arra gondoltak: legalább a pápalátogatás néhány napjára meg kellene tiltani a tüntetéseket. De sem a vatikáni, sem a spanyol egyházi illetékesek nem terjesztettek elő ilyen kérést vagy javaslatot.
Így aztán volt demonstráció, nem is egy. Egyszer százan, másszor másfél százan jöttek össze. A világtalálkozó száz és százezer résztvevője nem örült nekik, de a tüntetők létszáma mutatta, a legtöbben megértették: az egyház nem mélyíti a válságot, inkább az emberközpontú gazdaság szószólója. Federico Lombardi vatikáni szóvivő pedig kijelentette: „A véleményszabadság hívei vagyunk, és meggyőződésünk, hogy mindenki kifejezheti a véleményét.”
Németországban sem tiltásokkal készülnek a pápa szeptemberi fogadására. Ott ráadásul nem munkanélküliek, a válság kárvallottjai demonstrálnak, hanem inkább ateisták, antiklerikálisok, részben az NDK szomorú hagyatékából, másrészt a mai elvilágiasodás szellemében. De Berlin sem „pogány város”. A Brandenburgi kapunál bemutatandó pápai misére augusztus 23-áig már hatvannégyezer belépőt igényeltek.
Jean-Claude Perisset érsek, berlini apostoli nuncius már egy hónappal a pápa érkezése előtt kijelentette: sem a Vatikán, sem a német egyház nem akar demonstrációtilalmat. Sőt, a nuncius szerint az egyházat ért kritika felhívhatja a figyelmet az egyház jelentőségére.
Eszembe jut, hogy milyen félelem járta át nálunk a közelmúlt évek hatalmasságait, amikor demonstrációtól lehetett tartani. XVI. Benedeknek más a stílusa. Vagy nincs mitől félnie?
