Viszont jó hír, hogy ezt a látogató nem érezhette, egyrészt a magas színvonal, másrészt a „hivatalos programot” kiegészítő több párhuzamos esemény miatt is. Ez utóbbira jó példa a vándorúton járó, és a budapesti Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum után több helyen is bemutatott Robert Capa-kiállítás, amelyet most a volt sárospataki trinitárius kolostor terére adaptáltak. A„frissen” alakult Sárospataki Képtár Domján József-tárlatára pedig magyar és angol nyelvű speciális tárlatvezetéseket szerveztek.
Nem könnyű a látogató helyzete, ugyanis a Zempléni Fesztivál több művészeti ágat érint, és számos környékbeli települést fog össze. A teljesség igénye nélkül: Sárospatakot, Tokajt, Szerencset, Sátoraljaújhelyt, Széphalmot, Mádot, Hercegkutat és Füzérradványt. A széles körű érdeklődés, tájékozottság mellett jó, ha a látogató kellőképp mobilis, és a mozgékonyságát elősegítő kerékpárral vagy autóval rendelkezik. A kalandozást egy különleges program is segítette, az úgynevezett kiránduló koncert, amelynél már nem jelenthetett akadályt a közlekedési eszköz hiánya. Mégis elmondhatjuk, hogy a fesztivál fő helyszíne Sárospatak volt, ugyanis itt hangzott el a nyitó- és a zárókoncert is. Az előbbin Erkel, Verdi, Dvořák műveiből hallhattunk válogatást Miklósa Erikának, valamint a Budafoki Dohnányi Zenekarnak és természetesen a karmesternek, Hollerung Gábornak köszönhetően, az utóbbin pedig Mendelssohn-, Sarasate-, DvoÍák- és Liszt-műveket tolmácsolt a Liszt Ferenc Kamarazenekar és hegedűjén a szólista, Baráti Kristóf. A fesztivál harmadik napjának „visszatérő vendége” a Budapesti Akadémiai Kórustársaság volt. Változás csak az előadott művekben jelentkezett, a helyszín azonos volt: a pataki református templom. A délelőtti istentiszteleten Puccini, Rossini, Liszt, Kodály és Händel műveiből hallottunk válogatást, az esti koncerten pedig Rossini Petite Messe Solennelle című alkotása hangzott el. Az ünnepi mise „kis” jelzője nem a hosszra, hanem a szerény mértékű hangszerelésre vonatkozik. A koncert négy szólistáját, Szalai Ágnest, Megyesi Schwartz Lúciát, Horváth Istvánt és Lettner Zsoltot Tóth Marianna zongorán, Nagy László Adrián harmóniumon kísérte.
A fesztivál legfontosabb feladatának a kultúrmissziót tekinti, így a programok jelentős részét ingyenesen kínálta a szervező Interkultur Kft. A díjtalan koncertek közül mindenképp említést érdemel a Budapest Jazz Clubból már ismert Csemer Boglárka Quartet, amely a pataki Makovecz-féle művelődési ház előtt adott egy ráadásokkal jelentősen meghosszabbított koncertet. Tokaj látta vendégül a Benkó Dixieland Bandet, illetve Fülei Balázst, aki a Liszt-év keretében adott zongoraestet. Az irodalmi programokról se feledkezzünk meg: Ráckevei Anna és Helyey László a Kék Duna Koncert-Szalonzenekarral a Krúdy-receptet osztotta meg velünk, azaz Krúdy-féle életvezetési tanácsokkal látott el minket. A világzene kedvelőinek Rost Andrea és a Budapest Klezmer Band, a megzenésített versek rajongóinak pedig a Szélkiáltó Együttes szerezhetett örömteli perceket.
Két évtized már elegendő időnek tűnik, hogy mind a látogató, mind a szervező bizonyos távlatból tekintsen a fesztiválra, és összehasonlítsa az elmúlt esztendők rendezvényeit. E rátekintésre, rácsodálkozásra az egyik legjobb lehetőség a fényképezőgép, illetve a végeredmény, maga a fotó. Ha nem is húsz, de hét év alatt is elegendő anyag gyűlt össze Nagy Károly Zsolt „fiókjában”, hogy abból a tokaji Tourinform Irodában kiállítást rendezzen.
S még egy jó hír: jövőre is lesz Zempléni Fesztivál!
Fotó: Dragon Zoltán
