Igazi dísze a szökőkútszerűen kiterülő levélzet. Apró sárga virágokból álló bugavirágzatát alig van módunk megpillantani, hiszen cserépben nevelve ritkán nyílik, és nem is különösebben feltűnő. A növény több év elteltével sima törzset növeszt, és ekkor már inkább valamely pálmafélére emlékeztet. Több nemesített fajtáját kínálják: az »Albertii « leveleit sárga sávok díszítik, míg a »purpurea« fajtának bronzvörös levélüstöke van.
A déli bunkóliliom télen fagyponthoz közeli hőmérsékletet, azaz hűvös, világos helyet igényel. A hideg évszakot a lakásban is elviseli, de célszerű inkább lépcsőházba vagy verandára kitenni. Legkedvezőbben alig fűtött télikert talajában fejlődik, ám arra számítani kell, hogy hat-nyolc év elteltével eléri a tetőt. Így jártunk mi is saját példányunkkal, és nem volt mese, ki kellett ásni. Nem volt könnyű munka, mert a föld alatt jó méternyi mélységben is vaskos, bunkószerű gyökérzet kanyargott. (Épp gyökerének alakja miatt nevezik bunkóliliomnak.) Ezután kiültettük a kertbe a három-négy méter magas, gyönyörű növényt, de sajnos elfagyott, csupán tövéről hajt ki évről évre. A növény élni akarását jellemzi, hogy a télikert földjében maradt gyökérdarab ismét fejlődésnek indult, és lassan gondolkodhatunk a bunkóliliom újabb áttelepítéséről. Ám ezúttal dézsába fog kerülni…
A kisebb növényeket évente kötött, valamennyi agyagot is tartalmazó földbe kell ültetni, és tavasztól őszig rendszeresen tápoldattal is meg kell öntözni. Idősebb növényeket már nehézkes átültetni, ezért ezeknél úgy gondoskodjunk tápdús földről, hogy a régi földből szedjünk le a cserépből annyit, amennyit a gyökerek nem sínylenek meg, majd töltsük fel érett komposztfölddel a cserepet.
Ivarosan (magvetéssel) és vegetatív módon (dugványgyökereztetéssel) is szaporítható, ám egyszerűbb és gyorsabb a törzsdarab meggyökereztetése. Éles késsel vágjunk 15-20 centiméteres törzsdarabokat, és szikkasszuk egy napig! A vágott felület felső részét viaszoljuk le, a földbe kerülő részt pedig öt centiméter mélyre tűzzük be sok homokot tartalmazó általános virágföldbe. A gyökeresedés ideje alatt legyen a növény szórt fényben, földje pedig maradjon mindig nyirkos.
Fotó: Lovas Katalin
