Az EU élelmiszersegély-program céljára, az Európai Unió által rendelkezésre bocsátott, intervenciós készletek és költségvetési keret felhasználásával előállított élelmiszersegélyt nyújt a Magyarországon leginkább rászorulók számára. A segély szétosztása a programban részt vevő, az MVH-val, a végrehajtás érdekében együttműködési megállapodást kötött segélyszervezetek útján történik. A kiválasztott szervezetek egyike a Katolikus Karitász. A hivatal akkurátusan rögzítette a rászorulók körét és az élelmiszerek típusait:
„Az élelmiszersegélyek szétosztása során rászorulónak tekinthetők: a létminimum közelében élők, az önhibájukon kívül létminimum közelében élők, a kisnyugdíjasok. A rászorulók ingyen juthatnak hozzá a kiosztandó élelmiszerekhez, az élelmiszereket nem értékesíthetik. A segélyszervezet vagy annak alvállalkozója a szétosztandó élelmiszereket a rászorulók részére ingyenesen adja át, az élelmiszerekért ellenszolgáltatást nem kérhet és nem fogadhat el. A program keretében az alábbi termékkategóriák szerinti élelmiszerek kerülhetnek átadásra: liszt; tészta; keksz és egyéb gabonaalapú élelmiszer. Tekintettel a program komplexitására, illetve a segélyszervezetek eltérő raktárkapacitására, az egyes településeket kiszolgáló raktárakba nem minden esetben lehetséges azonos típusú élelmiszer beszállítása, így a különböző területen élő rászorulók eltérő típusú élelmiszereket kaphatnak. Amennyiben a szétosztás előtt az élelmiszereket rövid ideig raktározzák az adott településen, a raktáraknak az alábbi követelményeknek kell megfelelniük: száraz, gondosan karbantartott és kártevőmentes; alkalmas a raktározott élelmiszerek minőségének és mennyiségének megőrzésére a szétosztás befejezéséig.”
A kissé döcögős, ám vitathatatlanul jó szándékú hivatalos szöveg után lássuk, miként lendült működésbe a Katolikus Karitász gépezete az elmúlt fél évben az élelmiszersegély-programban. Écsy Gábor atya, a szervezet országos igazgatója életközelibb fordulatokkal fogalmaz: – Igen, amit sokszor a hivatal nehézkességének gondolunk, az a mi biztonságunkat szolgálja. Ilyen óriási mennyiség kezelésénél rendkívül körültekintően kell eljárni. Hogy méltányosak és igazságosak legyünk, pontos és hiteles nyilvántartásokat kell vezetnünk, ügyelnünk kell az igazságosságra. Az emberek nem tárgyak, a karitász meg nem élelemosztó gépezet. Emberek vagyunk. Esendők, szegények, sokszor kiszolgáltatottak. A karitásznak megértőnek és tapintatosnak kell lennie.
Écsy Gábor számokkal folytatja a számvetést: Az ország öt különböző pontján elhelyezkedő raktárainkból, ahol jellemzően liszt (búzacsírával, vitaminozott), különböző tésztafélék (orsó, tollhegy, szarvacska, széles metélt, diabetikus és szénhidrátcsökkentett), tarhonya, puszedli és vaníliás karika, vitaminkészítmények, valamint ebben az évben először étolaj is várja, hogy új gazdáihoz kerüljön, az egyházmegyék településeire saját költségünkön szállíttatjuk ki az árut. Nem is akármilyen járművekkel, hanem nagy, huszonnégy tonna teherbírású kamionokkal. Immár ötödik éve zajlik ez a program tizenkét egyházmegyei karitász, több ezer önkéntes közreműködésével, fizikai és adminisztratív munkájával. 2007-ben, az első évben még csak négyszáznyolcvan települést láttunk el, azóta ez a szám folyamatosan emelkedik. 2011-ben a Katolikus Karitász összesen 689 település rászorulóit látja el élelmiszersegéllyel. Ezenkívül az élelmiszersegély- akcióban száznégy önkormányzat is részt vesz, ők közvetlenül a raktárakból szállítják el a termékeket – fejezi be a monumentális programról szóló beszámolót Écsy Gábor.
