XVI. Benedek pápa az enciklika 50. évfordulóján, 2006. május 15-én kelt levelében vázolja fel e szándék értelmét. „Ebből a forrásból kell merítenünk, hogy eljussunk Jézus Krisztus igazi ismeretéhez, és szeretetét mélyebben megtapasztaljuk. [1] Így jobban meg tudjuk érteni, mit jelent Jézus Krisztusban megismerni az Isten szeretetét, [2] megtapasztalni azt, tekintetünket őrá [Krisztusra] függesztve, [3] teljesen megélni szeretetének megtapasztalását, [4] hogy aztán tanúsítani tudjuk a többiek előtt.” Ugyanezt II. János Pál is megfogalmazta 1986-ban: „Jézus Szíve közelében az emberi szív megtanulja [1] megismerni az életnek és saját sorsának igazi és egyetlen értelmét, [2] megérteni egy hitelesen keresztény élet értékét, [3] őrizkedni a szív bizonyos perverzióitól, [4] egyesíteni az Isten iránti gyermeki szeretetet a felebarát szeretetével.” [1] [2] „Mivel Isten a legmélyebb módon Fia megtestesülésével nyilvánult meg…; mivel Isten szeretete a legmélyebb kifejezését abban lelte, ahogy Krisztus életét adta értünk a kereszten, főleg szenvedését és halálát nézve tudjuk egyre világosabban felismerni Istennek irántunk való határtalan szeretetét.” (Vö. Jn 3,16) „Kereszténynek lenni másként nem lehet, mint a Megváltónk keresztjére irányuló tekintettel – őrá, akit keresztülszúrtak.” (Jn 19,37). Jézus oldalsebének és a szegek helyeinek tapasztalása késztet hitvallásra: „Én Uram és én Istenem!” (Jn 20,28) [3] „Isten szeretetének igazi megismerése csak az alázatos ima és a nagylelkű készség összefüggésében lehetséges. E belső magatartásból kiindulva, a lándzsával átszúrt oldalra szegezett tekintet átalakul csendes imádásba.” Ez a tekintet „segít, hogy felismerjük a kegyelmi ajándékok sokaságát, amelyek onnan fakadnak, és megnyit minket a keresztény áhítat minden egyéb formájára, amelyek benne foglaltatnak a Jézus Szíve-kultuszban.” [4] „Az Úrra fordított tekintetünk – aki »magára vette szenvedéseinket, hordozta betegségeinket« (Mt 8,17) – segít, hogy jobban odafigyeljünk mások szenvedéseire és szükségeire. A lándzsával átszúrt oldal imádásában való szemlélődésünk érzékennyé tesz Isten üdvözítő akaratára. Képessé tesz arra, hogy ráhagyatkozzunk üdvözítő és irgalmas szeretetére, és egyben megerősíti azt a vágyunkat, hogy eszközeivé válva részt vegyünk üdvözítő művében. A megnyitott oldalból kapott ajándékok – onnan ömlött »vér és víz« (Jn 19,34) – azt eredményezik, hogy életünk mások számára is forrás lesz, ahonnan »élő víz folyói« (Jn 7,38) fakadnak.” „Abból ismertük meg Isten szeretetét, hogy életét adta értünk; tehát nekünk is életünket kell adnunk testvéreinkért.” (1Jn 3,16)
Mint látjuk, itt egy havi imaszándékról van szó – de valami sokkal többről is: keresztény egzisztenciánkról és életprogramunkról. „Isten szeretetének imádása, amely az »átszúrt szív« szimbólumában találta meg történelmi és életviteli (pontosabban: devocionális) kifejezését, lényeges marad Istennel való élő kapcsolatunk számára."
Missziós imaszándék:
Hogy a kanadai Québecben folyó nemzetközi eucharisztikus kongresszus segítsen egyre inkább megérteni, hogy az Eucharisztia az egyház szíve és az evangelizálás forrása. Québec városban e hónap során zajlik a 49. Eucharisztikus Világkongresszus. (Emlékezzünk: Budapest hetven évvel korábban élt meg hasonló nagy világeseményt.) Maga a kongresszus lefolyása nyújt majd bőséges konkrét indítást ahhoz, hogy hálaadó, ragaszkodó, engesztelő, kérő imádságot végezzünk. Ne feledjük: az, hogy lélekben (hírektől, televíziós képektől segítve) sok-sok milliónyian veszünk részt ezen a krisztusi találkozón, azonfelül, hogy személyes élmény számunkra, tényleges valóság is: Krisztus testének és vérének szentsége olyan, a világot és a történelmet átfogó eleven valóság, amely mindnyájunkat magába zár, és az egész történelmet is. (Például magát a ‘38-as budapesti kongresszust is.) A nagy világtalálkozó alapgondolata: „Az Eucharisztia Isten ajándéka a világ életéért.” Amikor a pápa 2006. november 9-én az előkészítő bizottsághoz beszélt, azt is mondta: „Nem csupán azok, akiknek módjukban áll személyesen részt venni, hanem azok a különféle keresztény közösségek is, amelyek meghívást kapnak, hogy lélekben csatlakozzanak, képesek lesznek arra, hogy azokból a sajátos kegyelmekből részesüljenek, amelyeket az Úr a nemzetközi eucharisztikus kongresszuson kioszt.” Isten ajándéka a világ életéért. Az Eucharisztia „a legértékesebb kincs, amelyet Krisztus örökségül hagyott ránk.” Az eucharisztikus világkongresszusok tehát „az egyházat arra is biztatják, hogy minden társadalmi környezetben elhintse Krisztus szeretetét, és azt habozás nélkül tanúsítsa”. „Azokban a napokban majd a katolikus világ szíve-lelke szemét az Eucharisztia magasztos misztériumán pihenteti, hogy új apostoli és missziós lendületet merítsen belőle.” Kiváló segítséget nyújthat egyéneknek, családoknak, egyházközösségeknek a kanadai nagy találkozón való lelki részvételre a Sacramentum caritatis kezdetű pápai buzdítás (2007. február 22.) egy-egy fejezetének vagy pontjának elmélkedő tanulmányozása. Június során tehát a nagy keresztény történés meg a havi imaszándék szorosan összefonódik az életünkben. Befejezésül ismételjük meg néhány kulcsszavát: Eucharisztia, világtalálkozó, Québec…
