Deportálások
A brit diplomaták attól tartottak, hogy a pápa rádiónyilatkozatban ítéli el a magyar zsidók elhurcolását, és ekkor, semleges hatalom lévén, a kiegyensúlyozottság jegyében kritizálni fogja az orosz hadsereg által elkövetett szörnyűségeket, például az ártatlan nők megerőszakolását is.
Sir Francis D’Arcy Osborne, a brit vatikáni nagykövet ezért azt mondta egy amerikai diplomatának, Franklin Gowennek, aki Myron Taylornak, az Egyesült Államok különleges vatikáni küldöttének munkatársa volt, hogy meg kellene akadályozni, hogy XII. Piusz nyilvánosan megtegye mindezt. Az erről szóló levél, amelyet Gowen írt Taylornak, 1944. november 7-i keltezésű, amikor már épp szervezték a budapesti zsidók deportálását. Rómát az előző júniusban szabadították fel a náci megszállás alól.
November 19-én viszont a Vatikán csatlakozott azon semleges államokhoz, Spanyolországhoz, Portugáliához, Svájchoz és Svédországhoz, amelyek levélben tiltakoztak a magyar kormánynál a deportálások ellen.
Sir Martin Gilbert brit zsidó történész, a holokauszt nemzetközileg elismert szakértője 2002-ben megjelent, The Righteous: The Unsung Heroes of the Holocaust című kötetében azt írta, hogy ekkoriban 25 ezer zsidót bújtattak a katolikus hívek és a katolikus intézmények Budapesten.
Gowen levelét a New Yorki Pave the Way Foundation közölte, amely XII. Piusz háború alatti tevékenységét kutatja Ronald Rychlak amerikai katolikus jogász, Michael Hesemann német történész és Dimitri Cavalli segítségével. Gary Krupp, az alapítvány elnöke szerint ez a levél megmutatja, hogy milyen nyomás alatt volt XII. Piusz pápa, akit mindig hallgatással vádolnak. Szerinte az egyszerű igazság az, hogy a Vatikán olyan semleges állam volt, amely semlegességét ezrek megmentésére használta.
