Negyed század alatt sok minden változott. A „hidegháború” legnagyobb veszélyei már nem fenyegetik a világot. A kelet-európai kommunista rendszerek és a szovjet hatalmi tömb megbukott. Nem érkezett el azonban a béke felhőtlen világa, mert a terrorizmus támadásai veszélyeztetik a világot. A világméretűvé vált (globális) gazdaság nem mindenben szolgálja a nemzetek és kultúrák békés együttműködését az igazságosság és a szolidaritás alapján. A szaporodó fegyveres konfliktusokban, polgárháborúkban – akárcsak a terrorcselekményekben – ráadásul jelentős szerepet kaptak a vallási különbségek.
Az 1986-os és az idei assisi találkozó pápája is más. Bár közismert, hogy Joseph Ratzinger bíboros II. János Pál pápa legbensőbb munkatársa, barátja volt, és XVI. Benedek pápaságában világosan látszik a „nagy és hosszú pápaság” szellemi folytatására irányuló törekvés, világosan megragadhatók az egyéniség különbözőségéből és a világ változásaiból egyaránt következő, határozott hangsúlyeltolódások. A leglátványosabb különbséget a pápa már 2006-ban megfogalmazta: indokolt elkerülni a nemkívánatos zavarokat. Amikor a résztvevők együtt imádkoznak a békéért, „az imádságot kinek-kinek a maga külön útja szerint kell végeznie, amely az egyes vallásokra jellemző”. Nem szabad azt a benyomást kelteni, hogy teljesen mindegy, ki milyen vallást követ.
Ezért az „Assisi 2011″ programjában, amely híreink élén olvasható az ötödik oldalon, csak csendes imákat, elmélkedéseket találunk. A program legfontosabb vonásai egyébként a párbeszéd és a békéért való közös felelősség kifejezése. Ezt segíti az is, hogy a pápa és a meghívott vallási képviselők, illetve a valláshoz nem kötődő eszmék képviselői Rómából vonaton együtt utaznak Assisibe.
A II. vatikáni zsinatot elutasító „Piusz-testvériség” számára azonban ez sem elfogadható.
