A természettudomány fontos témái, meteorológusok kötelező tananyaga a felhők világa.
Van túl a látható képükön árnyékvetületük vizek tükrén. Kicsi tó lapján is képesek vonalakat hagyni, amíg magasan, fenn átvonulnak, égtájak felé szállnak.
Régi operettsláger a „Messze a nagy erdő, messze száll a felhő…” Népdal-versezetre rímelő változat, amely a természet kis és nagy világában emberi érzések kifejezője. Valamiféle ösztönös összefonódása emberinek és föntinek. Erdők, fák jelképében polaritás olvasható, ellentét: jó és rossz tudás, halál és megdicsőülés. Felhők, fák az életet jelentik az üdvösség történetében. A messziségben a remény és annak teljesedése. A tekintetet arra serkenti, hogy továbbítson egy-egy képet az értelemnek, érzelemnek. A kép rögzítve úgy marad meg, hogy operettdal helyett életfigyelmeztetés lesz: „Pillants vissza a múltba (…), ha siratod, meddő; ha tanulsz belőle: termékeny.”
Honnan jönnek, merre tartanak a nyugalmas és gyors mozgású felhők? Megállnak, eljátszanak a képzelettel, gyermekléleknek mesét formálnak. Viharos órák múltán pásztorjáték szereplői, békesség-vágyébresztők, ahogyan mindig szeretné az emberiség: Fehér égen, fehér Bárány / Szíve lenne kék szivárvány.
Fotó: Bókay
