Az ifjúsági találkozók egyik fontos célja, hogy találkozzanak egymással olyan plébániák fiataljai, akiknek egyébként talán nem lenne alkalmuk ilyen együttlétre. Ugyanakkor a fiatalok nem egyénileg érkeznek, hanem közösségeikkel együtt. Maga az a tapasztalat, hogy más közösségek is élnek, valamint a találkozás azok életmódjával, értékszemléletével megerősítést jelenthet.
Az idén Kalocsáról, Kiskunfélegyháza két plébániájáról, Kelebiáról, Csólyospálosról, Kiskunmajsáról, Kecskemétről és Petőfiszállásról érkeztek a fiatalok. A program az önismeret és a Szentírás témái köré csoportosult. Péntek este a találkozó legelső programja a szentmise volt, amely az evangéliumi jelenetben Jézus Péterhez intézett kérdésében csúcsosodik ki: „Szeretsz-e engem?” – Napjainkban sok fiatalban felmerül a kérdés: mennyit érek, ki vagyok én, képes vagyok-e megtenni ezt vagy azt? A magyar serdülőben, aki legtöbbször szétesett családból jön, szinte automatikus a bizonytalanság, a határozatlanság, a döntésképtelenség. Nagy szüksége van az Istentől jövő szeretetnek az ő benső lényét megrázó tapasztalatára. Valamint arra is, hogy ne akarják neki többé úgymond bemagyarázni a dolgokat. A fiatalnak nincs szüksége arra, hogy megmondják, diktálják neki, hogy ki ő, mint ahogy ezt észrevétlenül teszi a média nagy része. Arra van szüksége, hogy igazi lényére figyelve segítsék őt saját, Istentől kapott emberléte kibontakoztatásában. Jézus is ezt teszi, amikor felteszi Péternek a kérdést: „Szeretsz-e engem?” Péternek szüksége volt arra, hogy valaki megkérdezze tőle azt, ami a leglényegesebb.
A találkozó első estéjének másik fontos programja is az önismeret tisztulását segítette elő: a kegytemplom félhomályában itt-ott elhelyezett tárgyak mellett egy-egy mécses égett. Mindenki olyan tárgy mellé állt, amelyben önmagát vélte „felismerni”. Végül a szentségi Jézus előtt meg is köszönhette azt, hogy Isten ilyennek teremtette. Az úgynevezett Láthatatlan Színház rendezvénye adta az éjféli programot. Megfigyelésem szerint egyre több keresztény – és nem csak keresztény – felismeri, hogy Isten elé csak egész lényével járulhat: testével és lelkével. Ma sokaknak nagy fölfedezés, hogy van testük, vannak érzékeik, és hogy ezeket nemcsak az élvezet minél határtalanabb habzsolására kapták, hanem hogy ezek által eljussanak a valósághoz. Egyre nagyobb az igény a csendre, hallgatásra, az isteni titokra való egyszerű figyelésre; a szavak már nem hatékonyak. A Láthatatlan Színház segíti ezt a figyelést, az emberrel, a Szentírás szavaival való belső kapcsolatot, empátiát. Általánosan is elmondható, hogy a kegyhelyet felkeresők sok esetben éppen azért jönnek, mert itt remélik az Isten szavával való találkozást, akár az imában, akár a természetben vagy egy lelki beszélgetésben. A helyszínen, Pálosszentkúton hagyományos lelkigyakorlatos ház nem működik, de a zarándokház mintegy negyven fő befogadására alkalmas. Ha azonban valaki elcsendesedésre vágyik, vagy szívesen venne részt az itteni pálos közösség mindennapi életében, az egész év folyamán van erre lehetőség. Az idei egyházmegyei találkozón a fiatalok egy Szent Pálról szóló előadást is meghallgathattak Sipos Edittől, a pécsi hittudományi főiskola egyik pedagógus előadójától. Majd a délutáni program alatt különféle Szentírás-olvasási módszereket gyakoroltak a fiatalok. Az esti szentmise keretében Gyulay Endre nyugalmazott püpök a bérmálás szentségében részesítette a fiatalokat, akik az egyházmegye több helyéről érkeztek erre az alkalomra. A szentmise után pedig a fiatalokkal együtt mintegy ezer ember láthatta a Napba öltözött leány című rockoperát a Felvidéki Rockszínház és a Félegyházi Táncszínház előadásában.
