Minden jelöltnek egyéves képzésen kell részt vennie ahhoz, hogy utána a főpásztortól, Spányi Antal püspöktől megbízást kapjon lelkipásztori kisegítő munkájához. E képzéseket Ugrits Tamás irodaigazgató vezeti és szervezi. Őt kérdeztük tapasztalatairól.
A paphiány enyhítésére szolgálnak a világi lelkipásztori munkatársak?
– Ezek az elkötelezett világiak természetesen komoly segítséget jelentenek a plébániák életében, de nem ebben látom a megoldást. Amikor paphiányról beszélünk, nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy hiány van elkötelezett hívekből és keresztény családokból is. Amikor a világi munkatársakat oktatjuk, és személyes bizalommal részt adunk az egyház evangelizációs munkájában, akkor a tanúságtevő hívek és családok száma is nő. Tapasztalatom, hogy munkatársaink magukénak érzik és szeretik az egyházat, és ezzel, a közvetlen szolgálaton túl, közvetve a hivatások ügyét is előmozdítják.
Ma még sokan furcsán tekintenek a világi lelkipásztori munkatársak tevékenységére. Így van ez a fehérvári egyházmegyében is?
– Nálunk a világi munkatársak képzése közel tízéves múltra tekint vissza. A tapasztalatok azt mutatják, hogy mind a hívek, mind a lelkipásztorok örömmel veszik szolgálatukat. Talán ez természetes is, hiszen a plébános és a világi elnök ajánlására a közösség megbecsült tagja kezdheti meg a képzést. A püspöki megbízólevéllel, a plébános irányítása alatt a helyi közösség tagja a helyi közösség elkötelezett lelkipásztori munkatársa lesz.
Milyen képzésen vesznek részt?
– A képzés pontosan követi az MKPK által kiadott A világi lelkipásztori kisegítők kézikönyve tematikáját. Így dogmatikai, egyházjogi, liturgikus és gyakorlati bevezetést kapnak. Az egyéves kurzus végén a megbízólevelük is egy évre szól, amelyet a tapasztalatok fényében, a plébános kérésére hosszabbít meg a püspök. Utána minden évben három továbbképzés vagy lelkigyakorlat kötelező számukra. Természetesen számítunk a helyi plébános tanítói segítségére, a többi világi munkatárssal alkotott közösség erejére, és az önképzés igényére is.
Nem támad kisebbségi érzése a világiaknak, hiszen ők mégsem papok, nem végezhetik el mindazt, amit egy fölszentelt pap…
– Szent Pál apostol hasonlatára tudok gondolni, aki az egyházat mint Krisztus titokzatos testét állítja elénk. Egyik tag sem mondhatja a másiknak, hogy nincs rád szükségem. Úgy gondolom, hogy a lelkipásztorok és azok világi munkatársai is világosan értik, hogy Krisztusban egy testet alkotnak, és mindegyikük szolgálata nélkülözhetetlenül fontos annak építésében.
A világiak megjelenése a lelkipásztorkodásban átalakítja az egyház életét?
– Tapasztaljuk, hogy a mai korban csak elkötelezett, Krisztust és az egyházat szerető, közösségben élő, kellő hitismerettel rendelkező hívő tud helytállni. A világiak képzése és szolgálatuk beépítése alapvetően átalakítja a helyi egyház életét. Fontosabbnak látom azt a belső lelki megerősödést, amit a képzés és szolgálat jelent, mint magát a kézzelfogható szolgálatot. Isten Országának építése áldozatos szolgálat és csodálatos titok, amit nem lehet csak mértékkel mérni. Biztos vagyok benne, hogy a felnőttek oktatása, katekézise és egyházépítő szolgálatuk felhasználása előbbre viszi az egyház ügyét. Ehhez persze Isten kegyelme, sok türelem és az alázat útján való megmaradás is szükséges.
