 |
|
„A kórházi kápolna üzenete: életünk nem pusztán véletlenszerű földi tartózkodás…” |
A katolikus lelkipásztori szolgálat ma már a főváros számos kórházában és gyógyító intézményében jelen van.
Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek áldotta meg a kápolnát a következő gondolatok kíséretében: „Nagy ünnep a katolikus egyház számára, amikor kórházban kápolnát szentel. Valamikor városszerte volt katolikus kápolna a kórházakban, de ezek a történelem viszontagságai miatt vagy megsemmisültek, vagy más célokat szolgáltak. Az utóbbi nyolc évben megpróbáltuk megújítani a régi kápolnákat, vagy újakat létesítettünk, ahol a kórház vezetőinek jóindulata lehetőséget adott erre.”
Az Oltáriszentség jelenléte – hangsúlyozta a bíboros – „meggyőződésünk szerint kisugárzó erő. Átrendezi a teret és az időt. Isten és az ember között mintegy áttöri a falat; ezt valljuk a megtestesülésről és Jézus Krisztus föltámadásáról is.”
Erdő Péter ezt a gondolatot a továbbiakban kulturális összefüggésbe helyezte: „Az emberi közösség körül a kultúra rendezi a teret és az időt. Minden kultúrának a szívében a világnézet áll, enélkül elképzelhetetlen a tér és az idő, egyáltalán az élet rendezése. A kórházi kápolna üzenete: életünk nem pusztán véletlenszerű földi tartózkodás, hanem előzménye, célja és folytatása van, s ennek megfelelően igyekszünk élni. Értékesnek találjuk saját életünket, s értékként becsüljük a másikét. Azt is jelenti ez, hogy a közösség nem rendezheti önkényesen az életét. Vannak olyan alapvető valóságok, amelyekhez csak alázatosan és engedelmesen szabad igazodni. Ilyen például az emberi élet feltétlen értéke és tisztelete.”
A bíboros hangsúlyozta: a kápolna létezése megerősít abban, hogy van értelme az életnek, adott esetben a szenvedésnek és a halálnak is. A betegekhez, halottakhoz való viszony rendkívül nagy hatást gyakorol az élők társadalmára. „Ha megbecsüljük, szeretettel vesszük körül őket, ha értelmet látunk abban, ami velük történik, akkor a mindennapi élethez is erőt kapunk, közösségi cselekvésünk fölragyog és értelmessé válik.”
Érdemes emlékkönyvet nyitni a kápolnában, mert sokan, akik az élet határhelyzetébe kerülnek, őszinte, nagy igazságokat tudnak megfogalmazni – folytatta a bíboros. „Azok a gondolatok, amelyeket a bejegyzők ránk hagynak, erőforrást jelentenek számunkra. Adja Isten, hogy ez a kápolna is erőforrás legyen: az értelemnek, az energiának és a szeretetnek az erőforrása.”
Budapest kórházaiban és plébániáin mindenütt megtalálható a (06-1)213-96-20-as sürgősségi telefonszám, amelyen kórházban fekvő, súlyos állapotban lévő katolikus beteghez bármikor hívható lelkipásztor, aki legkésőbb egy órán belül odaér.
Hetente egy alkalommal a katolikus papok fölkeresik azokat a budapesti kórházakat, ahol már jelen van a beteglátogatói szolgálat, hogy találkozzanak mindazokkal, akik erre igényt tartanak. Munkájukat százharminc önkéntes beteglátogató segíti.
 |
|
Az Úr szeretetével a betegek mellett – vallja Janig Péter kórházlelkész |
„Jézus Krisztus jelenléte az Oltáriszentségben gyógyító jelenlét” – mondja Janig Péter kórházlelkész. „Nélküle soha nem indulok el beteghez. Letérdelek a tabernákulum elé, s kérem az Urat, segítsen abban, hogy el tudjam őt vinni azokhoz, akikkel találkozni szeretne, s azokhoz, akik vele szeretnének találkozni.”
A kórházi szolgálat háromszintű: a beteglátogatók elsődleges feladata, hogy az Úr Jézus szeretetével legyenek jelen a betegek mellett. Másodszor a meghallgatás és a beszélgetés során felajánlják a lelkipásztori találkozás lehetőségét. A harmadik pedig a misszió. „A kórházban egyaránt vannak hitüket gyakorló vagy nem gyakorló emberek, de azt tapasztalom, hogy minden ember vágyik valamiképpen Isten szeretetére. A papnak vagy a beteglátogatónak úgy kell jelen lenni az Úr Jézus nevében a beteg mellett, hogy az érezze Isten szeretetét, ölelését.”
A Szent Lukács Kórházkápolna az ORFI-ban mindennap reggel héttől este hétig nyitva áll, az első szentmisét december 5-én délelőtt 9.30-kor mutatják be, majd azt követően minden vasárnap ugyanebben az időpontban.
 |
|
Poór Gyula professzor: „egy-egy cseppet…” |
Poór Gyula professzor Hamvas Béla alkalomhoz kapcsolódó gondolatát idézte: az ünnep az áldozat napja. Az emberiség találkozása az isteni létben. Abban az isteni létben, ahová az ember csak énjének feláldozása árán jut el. Ezért az ünnep a kollektív lét megvalósulása, nincs is más ünnep, csak a közösségi.
Amikor minden jól megy az életünkben, nem vagyunk kíváncsiak mások véleményére, elégedettek vagyunk helyzetünkkel – tűnődött Réthelyi Miklós miniszter, orvosprofesszor. „A betegség általában keresztülhúzza elképzeléseinket, olyan helyzetet teremt, amikor szívesen hallunk vigaszt, szívesen látjuk azok közelségét, akik törődnek velünk. S ebbe a törődésbe beletartozik a magasabbrendű hangforrás. Az orvosok és az ápoló személyzet számára is adódnak olyan helyzetek, amikor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan elképzelték, s magyarázatot szeretnének. S ez a magyarázat a kápolnában eltöltött néhány csendes percben is megszülethet.”
Fotó: Cser István
